Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül VI.

Neoprimitív / Írások (207 katt) Petya
  2021.01.13.

6. A rönklogisztikus házinyúl és a görögverő diótörő

– Ti anyagoztok?! – hüledezett Barnabás a kapszulák láttán.
– Halkabban, az ég szerelmére! – csitítgatta Bandi, de mindhiába. Barna teljesen kiakadt.
– Porcikának végig igaza volt! Szóval ebbe keveredett Maláj. És a tetejében egy barátja rángatta bele!

Lady Varánusz ezalatt a Don't worry be happy című Bobby McFarrin számot playbackkelte. A közönség magán kívül, extázisban vonaglott rá. Senki nem zavartatta magát Barnabás jelenetén.
Bandi felfedezte az elárvult, szanaszét gurult fakiric csapatot és zsebre vágta őket. Közvetlenül azután, hogy megbizonyosodott arról, barátja elvonási tünetei abbamaradtak. Maláj beszámolója az eddig tablettának hitt jószágokról eléggé szíven ütötte. Mindazonáltal az orális módon történő elfogyasztásuk által kifejtett hatásuk sokkal meggyőzőbb volt, mint a vállon való cipelés. No meg kifizetődőbb is. Ennek ellenére Bandi gondolkodásmódját új dimenzióba helyezte a Maláj által előadott történet. Nem úgy Barnabásét, aki újra és újra visszakanyarodott barátai bűnbeeséséhez.

– Figyelj, Barna, ez nem az, aminek látszik.
– Miért, minek látszik?
– Esetleg drogos, ingyenélő, semmittevő, lumpenproletár, héderelő-hippiskedő, önpusztító létállapotnak?
– Pontosan annak!
– Jó, lehet, hogy első ránézésre kicsit annak tűnhet, de nem veszel figyelembe bizonyos tényezőket...
– Pontosan milyen tényezőket?
– Ha jobban megnézed, kilátáshoz jutott egy rakás kilátástalan szarovnyik. Jobbá lett az életük, ha csak rövid ideig is, de eltűntek a problémáik.
– Szóval terjesztitek is az anyagot? Hát megáll az eszem!
– Upsz...
– Bandi, ha a Bogárda megtudja, hogy titeket keres, lesz ne mulass mindkettőtöknek!
– Bogárda?
– Igen, Porcika mesélt róla. Gondolom, az apjától hallotta. Nagyon nincs ez így jól. Meg kell szabadulnod a tablettáktól!

Maláj elrévülve hallgatta barátait. Még hogy megszabadulni tőle? Hiszen pont most bizonyosodott be, mekkora haszna van. Nem adhatja ki a kezei közül éppen most! Ez a kis fakiric ugyan érző lény saját tudattal, meg minden, de mit számít ez, ha a hasznára válik? Ha nem eszi meg, a hatása az idők végezetéig kitart majd. A halál szele soha többé nem fogja meglegyinteni!

– Ez nem jó ötlet. Nem akartalak ebbe beavatni, ne haragudj ezért, de most már, hogy lebuktam, elmondom. Nem én vagyok a forrás. Én csak elpasszolom. Mástól szerzem be.
– Hát akkor hagyd ott! Szállj ki, Bandi, ezek a bogárdisták nem viccelnek! Tudom, mennyire keménykötésű vagy, de ők sem egyszálbelűek.

Maláj gondolatban már otthon járt. Tüsző büszke lesz rá! Várja őt a végzet! Porcika személyében! Minden tudása megvan hozzá, hogy meghódítsa! Minden ebbe az irányba mutat! Porcika barátja akar lenni, azzá akar válni! Neki tartogatta magát! Örökre búcsút int az Ötcombú asszonynak, a sajgó ínhüvelyeknek! Többé nem kínozzák majd delíriumos álmok! Ágyőt mond Marok Marcsinak, végre változatosabb szexuális életnek néz elébe, mint a bal és jobb keze!

– Haza kell mennem – mondta Maláj. – Bandi, mikor jár le a munkaidőd?
– Már lejárt. A váltóm megérkezett.
– Akkor menjünk!
– Hova ilyen sietős?
– Látni akarom őt! Beszélnem kell vele!
– Jajj, Maláj! De hiszen Porcika a mostohatesód! Nem mondták még neked, hogy házinyúlra nem lövünk?
– Azért valljuk be, házinyúl ide, házinyúl oda, a bige egy két lábon járó rönklogisztikus! – szólt közbe Barnabás. Azonban egyikük se értette a szóviccet.
– Hát nem érted, Bandi? Te magad mondtad! Láthatatlan kezek irányítanak, nincs befolyásunk a saját életünkre. Érzem a hívó szót! Ez a végzetem, nem tehetek ellene semmit!
– És ha a végzeted pont az, hogy ne menj oda? Ha az a végzeted, hogy Lady Varánuszhoz hasonlóan átoperáltasd magad és felcsapj transzvesztita előadóművésznek? Honnan tudod, hogy nem ez a sorsod?

Maláj és Barnabás szájtátva egymásra néztek. Még sosem hallottak ennél abszurdabb dolgot Bandi szájából.

– Te miről beszélsz?
– Mindegy, nem fontos! Felejtsük el! Szóval szeretnél minél hamarabb hazajutni. Rendben. Akkor menjünk! Csak tudnám, honnan került elő ennyi tabletta, akarom mondani fakiric egy csapásra!

Maláj mélyen belenézett a tenyerében ülő Babó szemébe és kérte, maradjon vele még egy kicsit, ameddig beteljesíti a végzetét. A fakiric beleegyezően pislogott. Amíg a társai biztonságban vannak, őt pedig kalandok sora éri, szívesen benne van a buliban!

Maláj, Barnabás és Bandi felkerekedtek és hazaindultak a Pocsolyába. Pontosan akkor, amikor Kroki Feka és Csillám kíséretében megjelent a pinceajtóban. Feldúlt volt, gyanúsan méregette a vendégeket, egyre a tolvajokat keresve.

– Hol lehetnek azok a kurva tabletták?
– Még az egyik percben ott voltak, aztán lába kélt mindnek – értetlenkedett Feka. Csillám bocsánatkérés közepette rózsaszínű- és szagú pukit eregetett. – Mindig ez van, ha ideges leszek, elnézést!
– Neked elnézem, Csillám, de a tolvajoknak levágom a kezét.

Kroki ekkor meglátta az új biztonsági őrt, aki Bandit váltotta. Egy óriási görögverőbogár volt, a ganajtúrók közül a legspártaibb testfelépítésű.

– Édes szívem, nem láttál valami gyanúsat, mióta itt vagy?
– Üdv néked, szívet megdobogtató, ámbár igen megviselt ábrázatú szép asszony! Csupán egyetlen dologra lettem figyelmes strázsám ideje alatt.
– Imádom, ahogy ilyen régiesen beszél – kapaszkodott bele az izmos, ízelt karba szerelmetes szemekkel Csillám.
– Mi volt gyanús?
– A kollegám, amaz termetes egyén, kinek válla oly széles, mint az egyenlítő, s elférne rajta a Föld golyó, mint Atlaszén...
– Igen, Bandi, mi van vele?
– S vele volt egy kicsi, ám nyúlánk güzü, szaga, mint a rosszemlékű gyomorrontás bántó, maró szagú végterméke...
– Ez meg Maláj, igen, mi van velük, bökd már ki!
– Csakúgy, mint Daidalosz és Ikarosz, midőn a Napot megközelíteni igyekezvén szárnyakat növeszté, hogy elkerülhetetlen sorsuk, a biztos zuhanás felé siessenek, emigyen tevé ők maguk is, Banditosz terebélyes hátán ezúttal...
– Hazamentek. Baszki, mi ebben a gyanús? Hiszen lejárt a munkaideje...
– De velük voltak a szép Perszhephoné által megízlelt gránatalma magjai, midőn Hádész arra készteté Demeter lányát, hogy az egyen az alvilág gyimülcsébül, hogy azt soha többé el ne hagyhassa...
– Állj! Mit rakott a szájába a szuka?
– Az alvilág gyimülcsének magvait.
– Szóval itt tartunk. Én beveszem az üzletbe, ápolom a lelkét, a kebelemen hordozom, erre tessék! Seggbe kúr, amint elfordulok!
– De hiszen sosem tette meg, pedig te hogy szeretted volna! – mondta vigasztalóan Feka.
– Nála vannak a tabletták. Az üzlet pedig üzlet.
– Elszámolunk? – kérdezte Csillám.
– Aztán leszámolunk? – toldotta Feka.
Kroki, mialatt végigmérte a spártai görögverőbogarat, kiötlötte a tervet.
– Úgy bizony! Heréntosz, te velünk jössz! Van valami sokkal izgalmasabb munkám a számodra...

Előző oldal Petya