Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül V.

Neoprimitív / Írások (227 katt) Petya
  2020.12.25.

5. Babó

A Lábatlan Tyúk bejáratánál elfoglalták a számukra kihelyezett lócákat, magukhoz vették a frissítő szódát (amibe Bandi titkon vodkát csempészett, amikor pedig Maláj elkalandozott, az övébe is), Maláj pedig egyre csak tépelődött.

- Tudod, sosem élveztem még így az életet, Bandi, de tényleg. Csak, tudod, mégis azt érzem, be kéne legyek rúgva, hogy maximálisan átadhassam magam a hely varázsának. Egyszerre érzek elsöprő magabiztosságot és bénító ürességet.
- Ó, ne is mondd, Maláj! Tudom, mire gondolsz. Én aszondom, múlik a kápszi hatása, azért érzel ürességet. Tudod, amit már meséltem a kertben. Más nem pótolhatja ezt a felhőtlenséget, csak a bogyó. De ígérem, nem zaklatlak vele. Ha kell, tudod, hol találsz. Addig is, igyál helyette egy kis szódát, ha már kitöltötték nekünk!

A téglafalakat lambéria szegélyezte. A padlót fadeszkákkal rakták ki, egészen az ódon vaskályháig. Még a színpadot is a hely arculatához illesztették. Ha Maláj ismerné a western fogalmát, hamar eszébe juttatta volna. A fénytechnika azonban modern volt, ezer színre festette a melegedő társaságot. Tűkön ülve várták a fellépő házigazdát. Bandi ezalatt belépődíjat szedett és táskaellenőrzést tartott. (Ismételten mondom, kívülről hozott alkoholt csak szájon keresztül lehet bevinni, táskában nem. Világos?)

Befutott Kroki is. Széles gesztusokkal vetette magát Bandi nyakába. Már spicces volt, a rúzsa és a szemfestéke is el volt kenődve.

- Édes szívem, de jól nézel ki! Ha nem lennél szolgálatban, odalent tölthetnénk az estét... Jajj, hoztad Malájkát is! Gyere ide, te kis szexi fiúka! Neked nem kell ám Bandit őrizni! Jöhetsz nyugodtan! Jajj, ne kéresd magad! Van neked is hely bőven! Hidd el nekem, egy platós teherautó is elférne bennem! Mármint odalent! – dőlt neki a korlátnak Kroki. – Hu bazdmeg, jól bealapoztam! Mi van nálad, szóda? Ide vele!

Bandi elkerekedett szemekkel nézte, hogyan ürül mindkét vizespohár.

- Na! Pont erre volt szükségem! Még egy korty pia, és tuti padlót fogok! Lent leszek a pinyóban Fekával meg Csillámmal. Ha bezár a bazár, jöhettek ti is! Jajj, itt van az én dívám!

Ha veszünk egy nagyon ronda, elnyűtt, vizes zoknit, véletlenszerűen megstoppoljuk és kirakjuk száradni, kevésbé elkeserítő végeredményt kapunk, mint a díva esetében.

- Fiúkák, bemutatom Lady Varánuszt, az est házigazdáját! Ha én ilyen hosszúra tudnám ölteni a nyelvem, a lengőbordám még ma is meglenne!
- Drágám, még a wc papírral se kéne bajlódnod! Soha életemben nem volt gondom ilyesmire! Kik a gyönyörűségek?
- Ő itt a mi Bandink! Jobb biztonsági őrt keresve sem találsz! Ő pedig a mi kis Malájunk, szemünk fénye! Ugye milyen kis helyes?
- Ha tudom, hogy jöttök, nem vettem volna be viagrát... Elég rátok nézni, és már el is önt a gyönyör! Hát én még ilyet nem is láttam! Fene a ránctalan pofácskátokat! Az én bőröm olyan, mint a csiszolópapír. Bezzeg a tiétek, főleg a tiéd, kis Maláj, mint a baba popsija! Úgy megkívántam! Erre szokták mondani, hogy mekkora pedofil vagyok! Én meg azt, hogy olyat mondj, amit még nem tudok!
- Nem tudsz egy kis barátot vagy barátnőt Malájkának, dívám?
- Minek ide más, ha itt vagyok én?! Persze le merném fogadni, hogy mind a tíz ujjadra jut valaki! A Niagara hozzád képest kitikkadt meder, mi?
- Nem egészen, tudod, Malájka még tartogatja. Az igazinak!
- Hát akkor csapjunk a lovak közé, leszek én az igazid, ne keress tovább, te két lábon járó romantika! Olyan csatakosan fogok habzani, ahogy csak szeretnéd! A leghűségesebb nyerítő méned leszek, kis szívem! Na jól van, elég a mókából, vár a színpad. De előbb átvedlek, lecserélem ezt a szűk nacit. Beütött a viagra.

A kis kiric ezalatt kikémlelt a táncoló tömeg felé. Beleszagolt a levegőbe. Nem a szájszagok keveredése, sem a testnedvek kigőzölése furakodott a nyálkahártyájába. A sajátjait érezte. A közelben vannak, és nagyon félnek. Meg kell őket találnia, különben, ha ő marad az utolsó hírmondó a fajának, akkor a név jelképessé válik. A kis fakiric pedig nem akart jelképes hírmondóvá válni. Mialatt Kroki és Lady Varánusz elindultak az öltöző felé, a csöpp kis makkmarci megfeszített farpofával, de koránt sem fapofával átszökkent a macskás krokodilra.

- Ezt sose fogom megszokni – dörzsölte meg viszkető vállát Maláj.
- Nekem is nehezen ment, de nem lehetetlen. Csak nyitottnak kell lenni az új dolgokra. Hozzá lehet szokni idővel. Nézd, ott jön Barnabás!

Maláj gondolkodás nélkül bújt Bandi háta mögé. A lelkére kötötte, hogy ne árulja el. Semmi kedve ugyanis a szerelmes párral megint összefutni.

- Szia Bandi! Maláj veled van?
- Szia Barna! Nos, ööö, inkább otthon maradt, még mindig kába volt a lagzitól.
- Ó, igen elég rossz bőrben volt. Én is azt hittem, hogy otthon lesz, de Tüsző szerint ide jött a Lábatlan Tyúkba.
- Tényleg ezt mondta? Hát, az biztos, hogy nem a hátam mögött rejtegetem! Fogalmam sincs, hol lehet. Ha látom, szólok neki, hogy kerested. Mivel kapcsolatban?
- Porcikával. Szakítottunk. Furcsa lett a séta alatt. Folyton Malájról kérdezősködött. Állandóan róla beszélt. Hogy nem az, akinek mutatja magát, meg egészen biztos benne, hogy valami simlis dolgon ütyködik. Mondtam neki, hogy én jól ismerem, és soha semmibe nem ártotta bele magát. De ő kötötte az ebet a karóhoz. Mint ahogy Aszit, miután visszavittük hozzád. Aztán flegmává vált, hideggé, hozzám se ért. Nekem pedig elegem lett. Nem ér ennyi vesződést a dolog. Mondjuk, fene jó este volt, az tény, de nem minden a szex!
Maláj ekkor erős késztetést érzett, hogy valamibe beleboxoljon.
- Jól vagy?
- Persze - dörzsölte meg a derekát Bandi, miután enyhén kétrét görnyedt -, csak egy makacs görcs állt a hátamba, az én koromban jön-megy a lumbágó!
- Szóval, ha látod Malájt, mondd neki, hogy sajnálom a dolgot. Remélem, hogy nincs harag, amiért rástartoltam. Tudom, hogy neki is bejött Porcika.
- Mindenképp megmondom, ha találkozok vele.
- Köszi. Én akkor most megye... Úristen, ott jön Porcika! Nem akarok vele találkozni! Elbújok mögéd!

Még azelőtt beugrott Bandi háta mögé, hogy az kiköhöghette volna, „lassan kétfelől szedhetek belépő díjat”. Mihelyst megpillantották egymást, legszívesebben mindketten elrohantak volna onnan, de egyelőre nem volt menekvés egyiküknek sem. Porcika ott termett Bandi előtt.

Kroki, miután sok sikert kívánt Lady Varánusznak, a pince felé vette az irányt. Vágyakozása szüntelen viszketést okozott. Alig tudta féken tartani, már-már vakarásig fajult. Egy gyéren megvilágított folyosón haladt, amelyből sötét szobák nyíltak. Az egyikben találta meg Csillámot és Fekát.

- Na, szép fiúk, melyikőtökkel kezdjem? – azzal bekapott egy bogyót az asztalon levő tálból és térdre ereszkedett.

A kis makkmarci áthuppant az övéihez. Mint a nyárfalevelek, úgy remegtek mind. A kis kiric hiába is mutatta volna az utat, azok gyökeret eresztettek. A hozzá legközelebbihez lépett és megérintette. Hirtelen csoda történt. Fajtársa remegése megszűnt, a tekintete beszámíthatóvá vált. Nyomban tudta, mit kell tennie. Megérintette a következőt, az pedig a mellette állót. Sorban összekapcsolódtak mind egymásból erőt merítve. Az óriás Laokoón-szoborcsoportot maguk mögött hagyva elsiettek a lépcső felé. A sötét szobákból szirének szólama szüremlett szüntelenül, ám a fakiricek erogén zónái, úgy tűnt, nem ingerelhetők hallójárataikon keresztül. Fokról fokra segítették fel egymást, míg nem lábak erdejében találták magukat. Páratlan ritmusérzékről tanúbizonyságot téve azonban mindig időben megtalálták azokat a pontokat, ahol a csattogó talpak képében manifesztálódott végzetnek fityiszt mutathattak. Már a kijáratnál tartottak, amikor a kis kiricnek eszébe jutott, annál a behemót Bandinál is raboskodnak még fakiricek. A többieket előrezavarta, ő maga pedig elindult Bandi méretes lábain felfele a zsebéhez. Amikor elérte és belenézett, ugyanazokkal a rémült, magatehetetlenségről árulkodó szempárokkal szembesült. Már azon volt, hogy lemászik közéjük, amikor egyszer csak két vaskos ujj nyakon csípte és hirtelen lepörgött előtte az egész élete.

- Szia! Minden rendben? Kicsit feszültnek tűnsz! – érdeklődött Bandinál Porcika.
- Áh, tudod, néha az az érzésem, olyan zsúfolt ez a hely. Pedig semmi okom panaszra, itt ülök ezen a kis hokedlin, temérdek hely vesz körül. Mégis olykor hirtelen elönt a forróság. Mint egy klimaxos vénasszonyt. Mi járatban, leányzó?
- Azt gondoltam, itt lesz veled Maláj, de úgy látom, tévedtem.
- Micsoda estéje van! Barnabás is őt keres... Áuuu!
- Jól vagy?!
- Igen, semmi gond. Sajnos a derék görcsök már csak ilyen makacsak. De majd egyszer jól szétcsapok köztük! – emelte meg a hangját fenyegetően a mondat végére Bandi.
- Nos, igazából te is tökéletes vagy!
- Óh, ilyet ritkán mondanak nekem!
- Az egyik szarovnyik szerint a Pocsolyában valaki anyagot árul. Nem tudod, ki lehet az?
- Anyagot? A Pocsolyában? Még ilyet... Ez szörnyen hangzik. Ha megtudnám, tuti elbeszélgetnék vele. Még lehet, hogy jól ki is ráznám a gatyájából. Persze szigorúan pedagógiai célzattal! De sajnos fogalmam sincs...
- Félek, Maláj is belekeveredett. Aggódom érte. Olyan kedves fiú. Ha látod, szólnál neki, hogy kerestem? Barnabással hiába próbáltam beszélni róla. Teljesen féltékennyé vált. Elment az esze és faképnél hagyott.
- Ez a Barna, ez a Barna... A lelkiismeretem nem visz rá, hogy rosszat mondjak róla. Félek, az én hátamon csattanna!
- Na, mindegy. A lényeg, hogy nagyon nagy baj is lehet a dologból! Malájnak tudnia kell róla!
- Igen, az anyagozás nem kifizetődő foglalkozás. Nagy baj is lehet belőle!
- Te annyira bölcs vagy, Bandi, ezért szeretlek annyira. Meg az is tetszik, hogy ilyen magas vagy. És izmos...
Bandi érezte, háta mögött hogyan forrósodik a levegő. Jobbnak látta lehűteni a kedélyeket.
- Normál körülmények között hízelgő lenne hallgatni a bókokat, de jelen pillanatban egy kissé elfoglalt vagyok. Szolgálatban muszáj koncentráltnak maradnom, és hideg fejjel gondolkoznom. Bármikor történhet valami váratlan.
- Megértelek. Ha megtudnál valamit Maláj helyzetéről, ugye elárulnád nekem?
- Azon melegében, kis csillag!
- Jó! Most megyek, majd látjuk egymást!

Porcika távozásával Barnabás és Maláj is kiugrott Bandi háta mögül. Egymás szavába vágva tettek szemrehányást. Maláj azért, mert szerinte Barna befeketíteni igyekezett előtte Porcikát, Barna pedig, mert barátja bujkált előle. A pontot az i-re a Maláj mellkasában hirtelen fellépő vákuum tette fel. Örömmel kellett volna eltöltenie, de épp az ellenkezője vált valóra. Falfehérre válva azt érezte, elveszítette azt a bizonyos dolgot. De egy cseppet sem volt kellemes. Ez volna hát, amit minden kis csimbók elveszít ezen a helyen? És mindenkinek ez a mardosó, hideg, légüres tér marad csak hátra? Hiszen ez borzasztó! Mintha minden, amihez valaha is hozzákezdene, eleve elrendeltetett, kudarcra ítélt vállalkozás volna. Az örök kárhozat érzése ez, sehol egy csepp öröm, sehol egy apró mosoly. Ez maga a halál...

- Maláj, minden rendben? – kérdezte Barna.
- Elvonási tünetek... Legalábbis remélem! Tessék, ezt gyorsan vedd be! – csapott a zsebéhez Bandi, majd Maláj kezébe nyomott egy kapszulát.
- Milyen tünetek? – kérdezte Barna, de Bandi leintette.

Maláj lomhán a szájához emelte a bogyót, remélve, hogy az érzés, ami megszállta, örökre eltűnik majd. Ekkor tűnt fel neki, hogy a kapszula pislog. Azelőtt nem tulajdonított neki jelentőséget, de hirtelen megmagyarázhatatlan izgalom fogta el. Egyenesen belenézett annak a valakinek a szemébe, amiből most végre kiolvashatta a történések kulcsát. A kapszula valójában egy érző lény. Ő volt mindvégig Maláj permanens támasza, akiből a lelkierőt nyerte. Nem a pia, se a bogyó. Hanem az ő közelsége. A fakiricé, kinek neve: Babó. El kellett veszítse, hogy megértse, valójában végig ott hányódott az érzés. A pislákoló, de újra és újra kialvó magabiztosság. Babónak köszönhette, hogy végre fellángolt. Úgy is mondhatjuk, Maláj zsibbadó, bágyadt önbizalmát frankensteini módon elektrosokkoló és életre keltő, lelki tökeinek élő másával nézett farkasszemet.

Előző oldal Petya