Csőgörény
Dr. Vígváry Emília ügyvédnő, miután hazaért este hét órakor budai villájába, kínosan gondosan ügyelve a kijárási tilalom által meghatározott időpontra, egyáltalán nem repesett az örömtől, mikor kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a mosdóban a vécé lehúzása után a végterméke nemhogy nem tűnt el, ám jó adag szennyvíz kíséretében visszaérkezett. Olyannyira, hogy ki is loccsant néminemű nem kívánatos mennyiség a padlólapra. Honnan szerez most szakembert? Mára ezt a gondot elvethette. Biztos, hogy ilyenkor már nem talál olyan szakit, aki elhárítaná még ma a felmerült problémát.
Azért mégiscsak megért egy próbát, így rákeresett a neten. A Keresőmotor mindösszesen egy nevet dobott ki. Nyarla Béla, nyugdíjazott víz-, és gázszerelő. Felhívta a megadott számot. Alig értette, mit mond a férfi. Furán beszélt. Nagyon furán. Ám negyedórán belül már csengetett is az ügyvédnő lakásának ajtaján. Fel volt szerelkezve rendesen. Vállán ott pihent az összetekert csőgörény. Maga a fickó nem volt kicsit sem szimpatikus, hiszen konkrétan úgy nézett ki, mint egy dülledt szemű varangyos béka, aki valahogy emberré változott. Az ügyvédnőnek viszont most ez volt a legkisebb gondja. A férfi besétált, egyből a mosdóba ment, mintha ismerte volna a járást a lakásban, holott még sosem látták egymást ezelőtt. Az ügyvédnő arra gondolt, valószínűleg a terjengő szagok forrását követte.
Az ügyvédnő megállt a mosdó ajtajában, és onnan kísérte figyelemmel, ahogy Nyarla Béla leszedi a válláról az alkalmatosságot (azaz a csőgörényt), és elkezdi leküldeni a vécé lefolyóján. A férfi furcsa szavakat ejtett ki közben a száján, mintha káromkodna. Emília nem értette egy szavát sem, mivel eléggé halkan mondta a magáét. A csőgörény viszont ment lefelé megállíthatatlanul. Furcsa volt valahogy az egész, mivel a vállára tekerve nem tűnt ilyen hosszúnak, amikor Nyarla Béla megérkezett. Aztán a csőgörény hirtelen megállt. Nyarla Béla felkapta a fejét, és valami elborzasztóan gurgulázó hangot adott ki. Ezután a cső megindult lefelé szemmel szinte követhetetlen sebességgel.
A többire az ügyvédnő már nem is emlékezhetett. Hogyan tört fel gejzírként a szennyvíz? Hogyan vágódott ki egy hatalmas csáp a lefolyó mélyéből, és kapta őt derékon, hogy magával rántsa a vécé lefolyójába? És hogy aztán az egész vécécsésze ripityára tört, mikor az a hatalmas, csápos szörnyeteg, melyet a víz-, és gázszerelő Nyarlahotep néven emlegetett, felemelkedett a mélyből, betöltve lassan az egész lakás méretét. Ő addigra már a hatalmas állkapcsok őrlő fogai között rágódott. És a világra rászabadultak a Vének.
