Átélem…
(Bokorrím)
Egyszer majd én is átélem a halál titkát…
Ember, mikor elfoglalja az örök sírját.
Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát.
A
Halál
Értem is
Eljön egyszer.
Megfejtem titkát...?
*
(3 soros-zárttükrős)
Bizony van, hogy fránya halál a legszebb,
Ha körülmény lehető legelegebb…
Bizony van, hogy fránya halál a legszebb.
A
Halál
Megváltó,
Ha az élet
Már élhetetlen.
*
(10 szavas)
Halál van, hogy szenvedés, a kínok kínja!
Kinek ily’ sorsa?
Van,
Kinek
Kivárni
Kín a halált.
Kinek mi sorsa...
*
Életemben mindig lánglelkű zápor verte a hátam,
A bársony finom éjszaka csendben kerülte a házam…
Életemben a vágyam vad, vörös lánggal folyvást látszott,
De a teljesületlenül üres ágyban mállás látszott.
Sok
Vágyam
Bennszorult.
Átvirrasztott,
Magányos éjben.
*
Életem tüzesen forró életcsókkal soha nem lepett meg,
Gyötrő vihara folyvást tarolta létem nem átmenetileg.
Mit
Vágytam,
Híján volt.
Létem silány,
Csupasz virágszál.
*
(3 soros-zárttükrős)
Ezüstös mosollyal kacsint felhősödött hold matt-fényes udvara,
Semmivé tűnik, ha felhő eltakarja, szép ezüstős alakja…
Ezüstös mosollyal kacsint felhősödött hold matt-fényes udvara.
Vecsés, 2010. június 1. – Szabadka, 2018. július 16. – Kustra Ferenc – Az alapokat én írtam, alájuk az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe: ’’Kinek mi a sorsa...’’
