Az élet kegyetlen.

Szépirodalom / Abszurd (546 katt) Geonauta
  2020.11.11.

Már majdnem hét óra volt, nem mindennapi, sőt egyenesen ünnepnapi kezdet látszott kibontakozni, amikor Szerény Pál és jószívű neje, Szerény Pálné, született Galántai Rózsi, ébredezni kezdtek az egymás karjaiban eltöltött, boldog éjszaka után. Tudták, ma is sötét erők acsarognak majd nyomukban, de bíztak, folyton bíztak, és hittek a jóban.

Bekapcsolták a tévét, amiből azonnal elkezdett a vér csöpögni az odakészített tálcára, ahogy a híradó kihelyezett munkatársa, Göröngy Ödön tudósított az éjszakai terrortámadás finomabb
részleteiről. Utána a Nemzeti Felszabdalási Front képviselője mondta el aznapi ultimátumát, majd ünnepélyesen megnyomta a kezében szorongatott detonátor gombját.

Már majdnem csatornát váltottak, mikor végre jött a reggeli „Jó híreket mondunk” című műsor.

A riporternő, Ájtatos Matild önmagához képest is a legmélyebb hangján kezdte súgni-búgni a jó híreket, az óvodai hírekkel kezdte.

Ma a fővaros három kerületében nem verték szét az óvodát az egyre veszélyesebb, huligánkodó, bandákba tömörült óvodások. A megjelenő kommandósok ellenére is alig néhány etetőszéket voltak hajlandók összetörni.

A közelgő gyermeknap alkalmából a közhangulatra való tekintettel amnesztiát kaptak a nem visszaeső tömeggyilkos tinédzserek. A frissen szabadultak között útjára indult egy mozgalom, amely a hétvégi gyilkosságoktól önsanyargató módon tartózkodó fiatalokat kívánta a mazohista hitre téríteni.

Végül, de nem utolsó sorban egy közérdekű közleményt olvastak be, a terhes anyák ezentúl alanyi jogon, ingyen kapnak kábítószerjegyet, amit az önkormányzati drogelosztókban lehet beváltani.

Szerény Pálék beültek a frissen vásárolt Cucuki Rekordjukba, és beindították a motort, majd magára hagyva a járó motorú autójukat gyalog indultak a munkába, ahogyan azt a törvény előírta számukra. Az autón persze alaposan összeveszett két külföldi maffiacsoport, de hatvankét halott után megállapodtak abban, hogy Pálék holnapi autójáért majd megint rendeznek egy örömteli vérpezsdítő vérfürdőt.

Pálék ugyanabban az irodaházban dolgoztak, Pál az első emeleten, a vérfürdő osztályon pecsételte le a nyugdíjasok vérfürdő jegyeit, míg Rózsi magasabb beosztása révén, a nemzetközi kapcsolatok osztályán bilaterális koprodukcióban készülő ipari és környezeti katasztrófák forgatókönyveit felügyelte. Délben együtt ebédeltek a genocídium főosztály mai vezetőhelyettesével, akit persze állandóan testőrök kísértek, mert holmi békeaktivisták folyton meg akartak gátolni a funkcionáriusok napi kivégzését, és ez ügyben meg a közhangulatot alaposan megrázó béketüntetést is rendeztek, békegalambot pingáltak táblákra, vállalva a betiltott béke önkényuralmi jelkép használatának minden következményét.

Estére kelve Szerényék indultak a Hóhériumba kivégzésükre, amelyre pályafutásuk és előmenetelük legfényesebb és legóhajtottabb állomásaként gondoltak, közben arra gondoltak, holnap ki fogja majd az új autót járó motorral a rászorult gengsztereknek otthagyni.

És eljött az utolsó óra utolsó perce, egy vekker pattanásig feszült rugója elérte az előre beállított kritikus pontot, a rugóban felhalmozott energia hatalmas ricsajt csapva szabadult meg a feszültségétől.

Már majdnem hét óra volt, nem mindennapi, sőt egyenesen ünnepnapi kezdet látszott kibontakozni, amikor Szerény Pál és jószívű neje, Szerény Pálné, született Galántai Rózsi, ébredezni kezdtek az egymás karjaiban eltöltött, boldog éjszaka után. Tudták, ma is sötét erők acsarognak majd nyomukban, de bíztak, folyton bíztak, és hittek a jóban.

Előző oldal Geonauta