Nyár-végi eső ömlik…
Antikolt, rézszínű felhők csak támadnak alacsonyan,
Köröskörül is rézszínűvé vált a világ tartósan...
Antikolt, rézszínű felhők csak támadnak alacsonyan.
Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába,
Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba….
Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába.
Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék,
Fönt biztos a kétkezi munkások cseppeket összeszögelték…
Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék.
Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik,
Még így nyárnak végén bízvást bízok benne, hogy meg nem fázik…
Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik.
Most érkezik meg a bejárónő, hallom, a kulcs nyikordul a zárba,
Az e havi fizetése felét spórolásként ledolgozza máma?
Most érkezik meg a bejárónő, hallom, a kulcs nyikordul a zárba.
Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak,
Nekünk ennek vége... Takarítónők söprűvel majd ha elsuhantak?
Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak.
Vecsés, 2020. január 29. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrösben. Ez az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.