Emlékezés
| Szépirodalom / Szerelem (722 katt) | Józsa Bence |
| 2020.08.21. |
El kell, hogy engedj,
Már nem kell, hogy szenvedj,
Veled együtt éltem át,
Milyen is a társas magány.
Lökj el engem Önmagadtól,
Taszíts le a sziklafalról,
Amit ketten építettünk,
Szerelmesen, végzetesen.
Kupidó már messze henyél,
Búcsút intek Néked,
Őrizem az emlékeket,
Melyek aztán megszépülnek,
A jövőből visszanéznek,
Boldog perceket mesélnek!
Szentes, 2017 ősz
| Előző oldal | Józsa Bence |
| Vélemények a műről (eddig 2 db) | |