Linktár

Erdei Szellő

Város szélén fú` szél lengén,
És csak száll a szőlős között,
Simogatva minden szálat.

És csak lebeg tovább erdőn-
Bokron. Majd elér egy házat.
Magányos kis kunyhó az ott.

Nincs ott ember fia nézni.
Egy asszony volt ott régen még,
De már csak emléke lakja.

Meglátogatja a szellő,
Megsiratja pillanatig,
Majd tovaszáll a hátajtón.

Viszi tovább az emlékét,
Egybefoly erdei léggel,
Örökkévalóvá téve.