Emlékeim...

Szépirodalom / Versek (1131 katt) M.Csaba
  2011.03.21.

Emlékeim jönnek sorba,
Sorsomat kérdőre vonva!
A sok idő, mely gyorsan elmúlt,
Emlékezem, kísért a múlt!
A teher, mi vállaimat húzza,
Nehéz nagyon, könnyebb nem lesz soha!
A betegségek egymásután jöttek sorba,
Egy kisebb, egy nagyobb, nem lett végük soha!
Valami mindegyikből maradt,
Sohasem éreztem jól magamat!
Mikor gyermekemet elvette az Isten,
Azt éreztem, nem érdemes élnem!
Ha nem élhetett fiatalon, egészségesen,
Én miért éljek, halálos betegen?
Lassan, lassan beborult az ég,
Úgy éreztem, közeleg a vég!
De Istennek már más terve volt rég,
Azt akarta, ne siessek még!
A gyűlölet helyett csak szeressek,
Mert a betegségek miatt gyűlöltem az embereket!
Szeressem nagyon az embereket!
Segítsek nekik, ahol csak tudok,
És azóta talán többet adok, mint amennyit kapok!
Háborgó bús lelkem is megnyugodhatott!
S vele fájdalmam is lassan lecsillapodott!
Azután jöttek kisebb, nagyobb örömök,
Az utamról eltűntek a kemény rögök!
Azt kezdtem érezni, érdemes élni,
Rácsodálkozni a jóra, szépre s nézni,
Milyen gyönyörű a világ, s érezni,
Milyen jó adni és szeretetet kapni!
Az élet értelme a szeretet,
Szeressük egymást nagyon, jóemberek!

Előző oldal M.Csaba
Vélemények a műről (eddig 4 db)