Örök álom

Szépirodalom / Versek (472 katt) Amnézy
  2020.05.24.

Lement a Nap, alkonyodik.
Heverek az ágyban,
Szövöm a hálót,
Bodorítom vele az égi álmot.

Untat az élet, untat a halál,
Hol egyik, hol mások jár.
Bizony rám úgyse talál,
Elkapott az álomgyár.

Álmodok csúszdát, hintát, nevetést,
Sokan jöttek nézni a temetést.
Hasuk diktál agyukban,
Eljött az etetés.

Érzelem, könny, fájdalom,
Én csak vállalom, hogy álmodom,
Fekete ruhában gyászolok,
Nézzétek, gyerekként táncolok!

Fényhaza, arany kastélyként tárul,
Szívem ajtaja előtte nem zárul,
Örök élet, végtelen szeretet,
Itt sötét honban ezt nem leled.

Te fény, az égbolt fenekén,
Merész az élet-halál peremén,
Ott tündökölsz, te alkony-kikelet,
Miért koptatod az ablaküveget?

Te szépség, félelem.
A békés veszélyt közelben észlelem.
Nem kell nékik, mit fenséggel kínálsz,
Ajándékod számukra kín, láz.

Hamis csillogásra vágynak,
Konzervdoboz, sárgán csörgőt vájnak.
Sértőn nézed, de vakok a létre,
Anyagdoboz kékje, zöldje, rétje,
Legelő barmok, jertek elébe.

Előző oldal Amnézy
Vélemények a műről (eddig 4 db)