A halottak könnyei
Szépirodalom / Versek (701 katt) | Krómer Ágnes |
2020.04.30. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/4 számában.
Nagyapám szaloncukrot vitt nagyanyám sírjára,
nem értettem igazán, a halott már nem eszik.
Mert cukorbeteg volt az én drága mamikám.
Szellemek ülnek a sírokon csak bámulnak.
Lelkem könnyezne elhagyott szeretteimért.
Halottak könnyeitől nő meg a fű a sírokon,
fekete macskaként kószálnak a temetőben.
Éjfélkor angyalokká válnak, csak bámulnak.
Édes volt az élet, akár az a pár szem cukor.
Jó lenne ölelni, szeretni, enni, inni, még élni.
Ők csak zokognak, amíg el nem jön a hajnal.
Majd mélyen elszenderedve életet álmodnak.
Apák, Anyák, Férjek, Szeretők és Nagyszülők.
Előző oldal | Krómer Ágnes |
Vélemények a műről (eddig 4 db) |