Holtak hajnala

Külvilág / Mozijegy (1104 katt) Ida
  2010.08.17.

Nemrég összeszedtem a bátorságomat, és megnéztem Kapitány egyik kedvenc zombifilmjét, a Holtak hajnalát. Ez nálam elég ritka esemény, mert nagyon rossz hatással vannak rám az ilyen jellegű alkotások. Szerencsére ez a film annyira nem félelmetes, hogy rémálmaim legyenek tőle.

A történet nem túl bonyolult, és a bevezetésre sem helyeztek túl nagy hangsúlyt. Néhány furcsa beteg került a kórházba, másnap reggel pedig az ápolónőként dolgozó főszereplő kislánya zombiként rontott be a szobába, hogy végezzen szüleivel. Ekkor már az egész várost elborították az élőholtak és vadásztak a néhány megmaradt túlélőre. Pár embernek sikerült bemenekülni egy plázába és kirekeszteni a zombikat az épületből, de hiába vártak segítséget, nem jött senki megmenteni őket.

Számomra elég furcsa volt a zombiábrázolás. Nem céltalanul tévelygő, lassan vánszorgó élőholtak szerepelnek a filmben, melyek hosszú évek után keltek ki sírjaikból, hanem borzalmasan megcsonkított, összemarcangolt, viszonylag friss hullák, melyek csapatokban futnak(!), hogy felfalják áldozataikat. Fizikai képességeik némileg felül is múlták az élőkét, de nem rendelkeztek intelligenciával. Ráadásul a film meg sem próbált magyarázatot adni az eseményekre, illetve az adás megszűnése előtt egy híradófelvételt még meg tudtak nézni a szereplők a Tv-ben, amiben egy néger lelkész elmondta, hogy szerinte megtelt a Pokol és Isten visszaküldi a földre a holtakat, de ez csak egy elmélet, ami egyáltalán nem kapott hangsúlyt. Nincs vírus a levegőben, nincsenek gonosz, misztikus hatalmak, melyeket le lehet győzni, csak rengeteg zombi az utcákon. Így fel sem merült a világ megmentésének gondolata, inkább az egyes szereplők csoporttá válása és a válságra adott reakcióik kerültek előtérbe.

Maguk a szereplők is érdekesek. Nem beszélhetünk összetett jellemekről. Minden szereplő bizonyos sztereotípiának felel meg, és a film erőteljesen igyekszik megcáfolni a velük szembeni előítéletek. A csapat vezéregyénisége és esze a szőke ápolónő, aki szaktudása segítségével sok dologra rájön a zombik természetével kapcsolatban. A drabális néger rendőrre mindig lehet számítani. A testvére a hadseregben szolgál, tehát a családi háttere is rendezett. Ő maga pedig szívesen sakkozik Andyvel, a fegyverkereskedővel, aki boltjában barikádozta el magát. (Mindketten kiülnek a tetőre és táblára írva üzenik meg a lépéseket.) A katolikus öreg néni azonnal a templomhoz sietett, mikor meghallotta az oda menekültek segélykérését és teherautóján jó néhány embert megmentett nem törődve a veszéllyel. A rovott múltú néger fiatalember is jó útra tért és mindent megtesz terhes fehér felesége védelmében. Igazi mintaférj, aki még zombivá vált kedvesét sem hagyja el és élőholtként született gyermekükre is szeretettel tekint, bár ezen a ponton már inkább az őrület dominál.

A pláza három életben maradt biztonsági őre különös csoportot alkot. Egyikük rendkívül agresszív és természetesen fegyvert visel, de békésebb társa átáll a később érkezők oldalára és bezárják a másik két őrt az egyik boltocskába. Persze kapnak enni és olvasnivalót is, konkrétan női magazinokat. Az agresszív őr sokat olvas a megértésről, a kölcsönös bizalomról, ami egy jól működő kapcsolat alapja és ez mély nyomot hagy benne. Ezáltal képes beilleszkedni és hasznos tagjává válni a csapatnak. Még a meleg templomi orgonistát sem éri semmi atrocitás, mert mindenki elfogadja másságát. Rajtuk kívül van még a csapatban egy gazdag egoista, egy tipikus, de kedves szőke nő, egy figyelmes kábeltévé szerelő és egy állatbarát barna lány.

A problémákat viszont nem sikerült elkerülniük. Az utcákon hosszú idő elteltével is zombik tömege kóborolt. Még Andy boltjába is bejutottak, így ő is zombivá változott. Szerintem a legmegrázóbb jelenet az egész filmben, mikor látják a tetőn, hogy Andy üzenetet ír, és mikor felmutatja a táblát, azon csak vérfoltok vannak.

Végül elhatározták, hogy a garázsban lévő buszokat átalakítják zombiálló járművekké, és elmennek a kikötőbe, ahol a gazdag egoista hajója horgonyzott. Ekkor került csak elő a zombifilmek klasszikus tartozéka, a láncfűrész. A hajót viszont csak néhányan érték el, hiszen zombik tízezrei rontottak rájuk és körülbelül itt ér véget a történet, illetve mégsem. Innentől kezdve csak néhány amatőr felvétel kockái bukkannak fel. Kiürült tank...romlott étel...egy másik csónak egy zombi fejével...egy sziget, amire éppen kiszállnak...rengeteg rohanó zombi...a néger rendőr holtteste az elejtett kamera szemszögéből...

Nem állítom, hogy ez volt életem legnagyobb filmélménye, de mindenképp tanulságos, hogyan lopózik be a szemléletformálás még a zombifilmek világába is. Ezért keltette fel az érdeklődésemet annyira, hogy kritikát írjak róla, és nem mélységes mondanivalójával érintett meg. Ettől függetlenül szórakoztató, ha valaki kedveli a zombifilmeket, de én nem fogom megnézni még egyszer sötétedés után a közeljövőben.

Előző oldal Ida