Együtt, míg a halál el nem választ
Együtt, míg a halál el nem választ
„Haiku novella”
- Úristen, itt rengeteg a krokodil! - kiáltotta Edina izgatottan, miközben felegyenesedett a masszív csónakban, és a vízben sikló, zöld pikkelyes testeket figyelte. - Jó sok retikült lehetne csinálni belőlük!
- Tudod, hogy hívják ezt a helyet? - kérdezte mosolyogva Péter, a férje, miközben sunyin körbelesett.
- Hogy szívem?
- Özvegycsinálónak - felelte a férfi, és meglökte az asszonyát, aki sikoltott egyet, de egy villámgyors reflexmozdulattal megragadta Péter kabátját, és estében őt is magával rántotta a vízbe.
Aztán már csak a loccsanásokat, és a hatalmas fogak csattogását lehetett hallani. A csónak pedig tovább ringott a zölden csillogó víztükör fölött.
Vége