Tél a dombok, völgyek fölött…
A télről mélázott a szerzőpáros, versben és 3 soros, zárt-tükrös versszakokban…
Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg,
Sok kismadár most éppen Afrikában csicsereg…
Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkbe,
Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe.
Didergés jön, nem Afrika meleg.
Kismadarak is fáznak a szélben...
Didergés jön, nem Afrika meleg.
Nézem a dombokat, jó nagy, fehér paplant húztak magukra,
És innen úgy tűnik, a hó meg szívesen esett halmokra!
Szarvas nézelődve sétál át éppen az erdőn,
Hallani, száncsengő halkan csilingel a mezőn.
Esik a hó, fagyos a világ,
Vigasz szól csengettyűzenében...
Esik a hó, fagyos a világ.
Hideg téli nap van, most újra kezd hullani a hó,
Eljött hozzánk és itt marad egy ideig… fagyapó.
Gyönyörű fehér a táj. Avarszőnyeget is a hó fedi
Sárfoltok és tócsák nincsenek, föld is a havat reméli.
A föld minden porcikája szűz-fehér,
Béke hál tiszta reményben... Sárfehér...
A föld minden porcikája szűz-fehér.
Vecsés, 2017. október 1. – Mórahalom, 2018. január 21. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a 3 soros- zárttükrös versszakokat, szerző-, és poéta társam Farkas Tekla. Olvasni először az 1-es és a 2-es sorokat kell egyben, utána a 2. és 3. sort egyben.
