Komoly játék
Most kipróbálok valamit. Amit csak Te fogsz tudni és én. Játsszunk egy játékot! Egy meglehetősen furcsa és különleges, nem mindennapi játékot. Ígérem, élvezni fogod, s garantálom, mire végzünk, teljesen másképp fogod látni a világot, s merőben más ember leszel. Van kedved hozzá? Igen? Hát akkor kezdjük!
Tehát a játék a következőképp indul: tegyük fel, hogy egy üres és csendes szobában vagy, nyugalom van és semmi sem zavar. Nincs távoli telefoncsörgés, nincs autótülkölés, nincs nagy zaj, ami kevés is van, az melankolikusan bágyaszt. Nem zaklat senki a napi dolgaiddal, tennivalóiddal. Hagynak olvasni. Minden harmonikus, tiszta és egyszerű. Elengeded magad, fújhatsz egy picit.
Az van, hogy nem vagy egyedül. Én itt vagyok Veled. Nem képletesen, nem átvitt értelemben, hanem TÉNYLEG. Valóban itt vagyok, a szó szoros értelmében.
A helyzet ugyanis, hogy ezen novella megírása előtt kitaláltam valamit. Egészen konkrétan azt, hogy a mű megírása után felvágom az ereimet. Nem keresztben, hanem hosszában. A legélesebb késemmel, mindkét alkaromon.
Szóval: ebben a pillanatban én már halott vagyok. Ne bánd, én akartam így.
Na és mit gondolsz, ki áll most melletted? Igen, melletted. Hahóóó! Itt vagyok! Jól érzed, közvetlenül a közeledben.
Most belefújok gyengén a füledbe. A jobb füledbe.
…
Érezted?
Most látlak, mennyire elképedtél. Ne félj. Nem lesz semmi baj.
Hogy mi lesz most, azt Te döntöd el. Én már megtettem a legelső lépést. Én már itt vagyok. Most Te jössz.
Ugye van egy éles kés a konyhában?
