Reményváró
Szépirodalom / Versek (609 katt) | Meda W. Dark |
2019.11.09. |
Fesztelen rabul ejt a bűvölet –
miközben szállnak a levél-lepkék,
én is röppenek törékeny velük,
a magasba fel, ott az ég lenkék,
királynő leszek, s szél-király követ.
De a valóság szárnyamat leszeg –
pókfonalakká foszlik az álom,
tévképzetekbe áltatom magam,
a jövő ködös, már nem találom.
Látod az őszt most, mennyire beteg?
Nincsen királyom, se tiszta egem,
és vidám lepke-lelkű sem vagyok.
A változást én mégis úgy várom,
hogy amikor majd a derűm ragyog,
minden ágon az új remény terem.
Előző oldal | Meda W. Dark |