Eső

Szépirodalom / Szerelem (1171 katt) Blage
  2011.02.11.

Elsárgult fényképek,
Az utolsók a múltból.
Felvillanó emlékek,
A megtett útból.

Halk eső kopog,
A magányos társ.
Arról suttog
Akit épp vársz.

Eső! kérlek, menj el,
Jössz majd máskor.
Most boldog vagyok a fénnyel,
Jobban mint bármikor.

Sokáig éreztem a magányt,
Sok volt a bánat.
De megtaláltam a lányt,
Aki mellett semmi nem bánthat.

Nincs szükség a szomorúságra,
Most hogy velem van.
Csak az édes szempárra,
Amiben megannyi remény van.

Eső! kérlek, menj el,
Jössz majd máskor.
Most boldog vagyok a fénnyel,
Jobban mint bármikor.

Eljön az éjszaka,
Kitisztul az ég.
Feltekintünk a csillagokra,
A szél utoljára megcirógat még.

Átölellek a holdfényben,
Elűzve a hideget,
Összebújva, gyengéden,
Elűzve minden rossz emléket.

Elment az eső,
S vele minden rossz.
S itt maradt velem Ő,
Aki életembe fényt hoz.

Előző oldal Blage
Vélemények a műről (eddig 2 db)