Horrormese

Horror / Versek (720 katt) Dave Stark
  2019.06.20.

Éjszaka van, hatalmas vihar odakint,
Éjfélt üt az óra, és nem tudok aludni.
Ijesztő árnyak rajzolódnak a falon,
Egy fa ágai, olyanok, mint a karmok.

Egyszer csak furcsa zajokat hallok,
Ami nem az eső kopogása a párkányon.
Pókok masíroznak a karjaimon végig,
Kígyók szorításától mindkét lábam kéklik.

Várnak majd a szörnyek az ágy alatt,
Ahonnan minden éjjel előmásznak.
Mikor már elalszok, mindig figyel:
Néhány csontváz a szekrényben.

Szellemek láncai csörögnek a padlón,
Egy halott férfi keze karmolja az arcom.
Öreg boszorkány halkan suttog a fülembe:
„Te már halott vagy, és közénk való leszel!”.

Amitől eddig féltem, most mind itt van,
Ütött az utolsó órám, a szívem nem dobban.
A nap sugarai az ablakon beszűrődnek.
Csak egy rémálom volt, sikítva felébredek.

Előző oldal Dave Stark
Vélemények a műről (eddig 1 db)