A sötétség ára
Szépirodalom / Versek (956 katt) | atesz990 |
2019.06.19. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/12 számában.
Legutóbbi álmomból leizzadva ébredtem,
Nevetések mintha egész közelből tépkedtek.
Szörnyű hangja akár egy elvont mágiának,
De lehet, hogy tisztul az elmém, nincsen helye
A sötétség vágyának.
Átveszi a helyét minden olyan, ami csábít,
Elvarázsol, feltölt, magából árad és jóra számít.
Leszámolok végleg az önkínzás tényével,
Kell a lépfenének, nem hozzám tartozik,
Csak belém ölték a szavakat a lelki terror lényével.
Előző oldal | atesz990 |