Pad
Valami gengszterest játszott a két fiúcska a pad mögött. De nem, inkább csillagok háborúját. Rövidnadrágban voltak, a magasabbik pántos rövidnadrágban, ő mondta a legtöbbször, mi történik. Nagy gesztenyefa tartott árnyékot, csak a pad előtti kavicsos sétányra sütött nap. Szaladgáltak a fiúcskák, helyet cseréltek, felugrottak, vezényszavakat kiáltottak. A képzelt hős csatát vívott, és ezt a fiúk a levegőbe rajzolták. Aztán hirtelen és egyszerre merevedtek meg, mert a pánt nélküli rövidnadrágos igazodott a másik fiú mozgásához.
Távolabb egy férfi a füvet nyírta. Durrogott a fűnyírógép, ami élénkebbé tette a játékot. Amikor behajlított testtagokkal mereven álltak, csak a szájuk mozgott: elmondták, mi történik épp. Ha a pánt nélküli rövidnadrágos kezdte, akkor a pántos rövidnadrágos a szavába vágott. A játék abból állt, ki tud újabbat és érdekesebbet mondani, és milyen kitalációval vívja a csatát. Mindegyik fiúnak akkora volt a hadserege, amekkorát el tudott képzelni.
Egy galamb ereszkedett alá a magasból, kitárt szárnyakkal közeledett, és a pad mögött, a fűre akart leszállni, de megijedt, tovább röppent. A fűnyírógépet a gesztenyefa alá tolta a férfi, most egész közelről hallatszott a durrogás.
A hangos durrogás zavarta a padon ülő két nőt. Szembe fordulva ültek, egyikük a karját a pad támláján nyújtotta végig, rövid, fiús frizurája volt. A másik nő maga alá húzta egyik lábát, könyökére támaszkodott, figyelmét lekötötte a telefonja. Hátravetette haját a telefonnal foglalatoskodó nő, és rápillantott a fűnyírógépet durrogtató férfira. A füvet nyíró férfi előre-hátra tologatta a fűnyírógépet, amitől a durrogás különféleképpen hallatszott. Egyszerre ugrott fel a két fiú. Mindketten győztek, és a győzelem mámorában megkegyelmeztek mindenkinek, aki eddig ellenük harcolt.
A fehéren virító kavicsos sétányon egy kislány állt a napfényben. Nem volt magasabb, mint a mellette levő szökőkút, amiből vizet lehet inni.
Ruhácskája rózsaszín, szegélye fodros; rövid ujjú, ujjánál is fodros. Rózsaszín öv csinosít a derekán, a nap átsüt a fodrok közt. Lábán rózsaszín szandál rózsaszín csattal, zoknija fehér. Fürtös hajában fehér hajpánt, közepén masni. Piciny fülbevalója napfénytől ragyog.
A galamb a szökőkútra szállt, kicsi, piros szemét a kislány felé forgatta. A füvet nyíró emberen vékony, fényvisszaverő mellény volt, ami szembetűnőbbé tette sötétbarna tarkóját és a szerteálló fekete borostát.
A hosszú hajú nő a táskájába tette a telefont, felállt, és odaszólt a pántos rövidnadrágot viselő fiúnak:
– Zalán! Megyünk.
– Még ne!
– Apu mindjárt hazaér.
– Megyünk a McDonald’s-ba! – ujjongott a rózsaszín ruhás kislány, közben táncot járt.
A rövid hajú nő is felállt a padról, mire a galamb elröppent. A két fiú a pad elé jött, a rövid hajú nő megfogta a pánt nélküli nadrágos fiú kezét, mindnyájan a kijárat felé indultak. A hosszú hajú nő, amikor a szökőkúthoz ért, megfogta a rózsaszín ruhás kislány kezét, a pántos rövidnadrágos fiú előreszaladt.
Amikor már vagy tíz méterre lehettek az üres padtól, a füvet nyíró ember leállította a fűnyírógépet, otthagyta a fa alatt, és a padhoz ment. Leült, nadrágzsebéből egy csomagot vett ki. Kibontogatta az áruházreklámmal tarkított papírt, és beleharapott az egymásra fordított két karéj kenyérbe.