Tiszta pillanat

Szépirodalom / Versek (953 katt) atesz990
  2019.04.12.

Drágakő és aranyrudak,
Nem hozzák le a csillagokat.
Féltett játék, féltett szeretet,
Nem óvja meg a könnycseppeket.
Maradj hát olyan, amilyen vagy,
Az illúzió romjain csak vesztes marad.
Nem találom ezen a világon,
Testbe zárt fogoly a párom.
Lehet, a túloldalt vár engem,
Soha se bántotta, hogy megszülettem.
Ezen a földön a pusztaság az úr,
Minden ember meghal méltatlanul.
Az üresség felemészti a törődést,
Akiben dalol a lélek, várja az érkezést.
Egy új életnek, mi szebb a perceken túl,
Tiszta és erőt ad, sosem bonyolult.
Itt jelöltem meg ezt a végzetet,
Túlestem a lovamon, ez el is égetett.
Egyszer majd újra eljön a választás,
Sose légy szomorú, kegyetlen a számítás.

Előző oldal atesz990