Vakító fénye
Várok rád, megtalál az oltalom,
Lehet, hogy nem jössz időben,
Talán akkor érkezik nyugalom?
A túloldalt kémlelni veszélyes,
Mások átjárókkal szórakoznak,
A rejtélyes tér mire képes.
A te vakító fényed űzi sötétem,
Kábító illatod és selymességed,
Hamarosan megérzem.
Valahol a környezetemben bujkálsz,
Nincs semmi, mi utadba áll,
Bármikor megtalálsz.
Csak azt kérem, ha te vagy a részem,
Vigyél magaddal, boldogság az égben.
Had szorítsalak magamhoz,
Úgy, ahogy senkivel se tettem.
Méreg helyett egy italt hozz,
Testedet örökké kényeztessem.