Linktár

Víztükör

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/6 számában.

A lekódolt álmok és vágyak
néha felszállnak, mint az árak,
néha megbújnak egy kő alatt,
akár a szétfolyó tudat,
a tintacsepp s a vér...

Egy szárnycsapás
tűzkorong
a fény

S a számos új élmény; mikor csak tehetném,
harapnám, tépném! Kérlek, nézz rám!
hisz lomhán tipródik a vasárnap délután,
és én napperzselte lagúnákba vágyom,
partra, mely fehér s ezüst csillogás,
és a távolban fémszínű hegyek
szabdalják a megfeszült eget.

És elragad ez a nyári vad vidék,
a lengő nád zaja, a morajló víztükör,
felszínén villanás,
mint száz ecsetvonás,
fenn még az utolsó habzó juhok vonulnak,
mintha már fordulna a kilincs a karámajtón.

Hiszen a dekódolt vágyak és álmok
némelyik tiszta kép, némelyik álnok,
néha kibújnak a kő alól;
a tenyerem lassan hasadra csusszan...

A vénámban érzem, dobban, s dobban a táj.