Szívetekben
Gyermekként sokszor féltem,
éjszakánként felébredtem,
édesanyám szólongattam,
összebújtunk az ágyamban.
Álmot hozott két szememre,
nyugodtság a lelkemre,
olyan gyengéden ölelt át,
még érzem simogatását.
A magányt soha nem érezte,
mindig ott voltam mellette,
szégyellte reszkető kezét,
jó lenne látni szép szemét.
Az idő gyorsan elszaladt,
Ő a szívemben itt maradt,
lassan én is megöregszem,
néha már megremeg kezem.
Sokszor elgondolkodom,
mikor lányom szavait hallgatom,
nem kérek mást, csak szeressetek,
mert jó érzés, ha szívetekben lehetek.