Ördögi kör

Fantasy / Esszék (1089 katt) istefán
  2011.01.31.

Úgy néz ki a helyzet, hogy születésünktől fogva egyfajta ördögi körben forgunk, hiába nem ismerjük ezt be, várjuk a szabadulást, vagy szaladgálunk szerte a világban a szabadulás reményében, mindenki saját belátása szerint. Ezért megpróbálok leírni egy elméletet, ami választ adhat arra, hogy elhagyhatjuk, vagy nem, és mit jelent elhagyni köreinket. Ha valaki figyelmesen elolvassa, garantáltan megérti.

Az „ördögi kör”, mint téma nagyon kevés írásban létezhet (eddig egyet sem találtam), csak hivatkozások vannak rá, hogy ez meg az ördögi körbe került, és nem tud szabadulni belőle. Talán az lehet az oka, hogy félnek az emberek ezzel foglalkozni, mert van ugye olyan közmondás, hogy: „ott az ördög, ahol emlegetik”, és bizony valamennyire mindenki fél tőle. Pontos meghatározását tudtommal még senki nem adta meg, általában az örökkévalósággal hozzák kapcsolatba, ezért jelennek meg ilyen cím alatt különböző művészeti alkotások, melyeknek alkotói a halhatatlanságban reménykednek, no meg a soha vége nincs telenovellák.

Megpróbálok most csakis magával az ördögi kör fogalmával foglalkozni, éspedig a vadászok által ördöggyűrűnek nevezett őzpárosodási nyomokból kiindulva. A párzási időszakban az őzek körbe-körbe kergetőznek szabályos köröket hagyva maguk után az erdei tisztások avarán, úgy fest a dolog, mintha a nőstény el akarna szaladni a bak elől, de nem tud kitörni a körből, gondolom, ezért is nevezték így. Ezen elgondolkodva jöttem rá, hogy tulajdonképpen az egész világmindenség körökből áll, és benne minden körbe mozog, körbe forog a Föld a saját tengelye és a Nap körül, ezért tehát mi is kötelezően körözünk akaratunktól függetlenül.

Mindennek megvan a saját kiszabott köre, amiből kilépni nem tud, mert ha elhagyja, körkatasztrófát idéz elő, vagy jobb esetben egy új körrendszert alkot. Mivel ennyire kör centrikus a világmindenség, akkor több mint valószínű, hogy az emberiségnek is egy körpálya adatott, amin belül minden egyénnek megvannak a saját körei, amin járhat. Mindegyik egyéni körnek a közepén egy ördög ül, kívánság formájában pórázzal a kezében, hogy pályáján tartsa az illető egyént. Ebből a körből az egyetlen menekülési lehetőség egy másik kívánság, amivel lazítható a póráz, és kiléphetünk egyik körből, de kötelezően belépünk egy másikba, ezután még egy másikba, és ez így folytatódhat a végtelenségig.

Ezek a különálló és változó átmérőjű körök koncentrikusan, egymást metszve, vagy csak érintve, különböző dőlési szögekben, vagy egymásra merőlegesen helyezkednek, így belőlük kilépni gyakorlatilag lehetetlen, mert tulajdonképpen egy végtelen átmérőjű ördögi gömböt alkotnak, ez lenne a globalizáció. Minden körnek van tehát egy ördöge, aki kívánság formájában uralja a saját körét, és csakis egy másik kívánság megjelenésekor hajlandó lazítani a gyeplőn, és átengedni valakit egy új körbe, de mindig csak egy fél gyeplőt ad át az újabb kör patrónusának, így sose tud senki emberfia véglegesen elhagyni egyetlen kört se. Ha valaki idejében felismeri a kört, amelyikben van, akkor valamennyire szabályozni tudja annak sugarát.

Ugyanolyan központú körökön belül csoportosulnak az emberek, és így alakulnak ki társadalmak és társadalmi rétegek, akik ugyanazon körben forognak, de ezen kívül mindegyik réteg más-más körben is forog. Az ördögi kör tehát egy kívánságközpontú, változó sugarú kör, amelyikből senkinek kilépni két lábbal még nem sikerült, mert nem élt a földön még olyan ember, akinek semmi kívánsága ne lett volna, és bármely apró kívánság azonnal egy ördögi kört eredményez. Az ördögi körök összessége egy végtelen átmérőjű ördögi gömböt alkot, amiből az ember kilépni képtelen, mert kívánsága végtelen és kielégíthetetlen. Van, aki azt mondhatja erre, hogy helytelen az elmélet, mert ott az emberi lét vége, amikor befejezünk mindenféle körözést, lefutunk pályánkról, tehát csak ki tudunk lépni a gömbből.

Mivel nem akarok egy új vallásirányzatot, ezért elméletemnek cáfolatát csakis attól fogadom el, aki pályafutása végeztével visszajön bizonyítékkal, hogy igenis neki sikerült kilépni, vagy átlépni egy olyan helyre, ahol nincs se kör, se gömb. Ha ez megtörténne, bizonyára nagyon megváltozna a világnézet meg a vallási kultúra, és szerintem eltűnnének a vallások meg szekták, ezek most csakis azért léteznek, mert el tudják hitetni az emberiség egy-egy csoportjával, hogy ők tudják, mi van a gömbön túl, holott még arról sincs senkinek fogalma, hogy mi van a gömb belsejében, mindent csak feltételeznek, vagy találgatnak. Elméletem bizonyítása mellett szól az is, hogy tulajdonképpen mindenféle vallás meg hiedelem ördög centrikus, igaz látszólag Istent vagy isteneket helyez mindegyik a központba, de tulajdonképpen mindenki az ördögtől fél, az ateisták is csak istentagadók, de lelkük mélyén ott lapul ez a félelem, de persze ezt nyilvánosan nem ismerik be.

Az Isteni segítséget csakis az ördögi körből való menekülésre kéri mindenki, de érdekes módon mostanig senki nem tudta bizonyítani, hogy sikerült volna olyan méretű segítséget kapjon, amelyikkel kilépett volna e körökből. Miért nem sikerül? Talán azért, mert Isten hatalma véges, vagy mert nem érdemeljük meg, hogy sikerüljön, nagyon sokféle válasz lehetséges. Egy szerintem lehetséges válasz az, hogy hasonlít esetünk a körbe rohangáló szarvasokéhoz, mert a szarvasünő kiszabadulhatna köréből, ha nem tartaná vissza a vágy, vagy ha egy külső segítséget kapna, például egy szarvas trófeáért áhítozó vadásztól, de ez is hiábavaló, mert úgyis beállna egy másik körbe egy másik bak elé.

Ugyanígy minket sem hagy kitörni az ördögi körből a kívánság, jelen időben a pénz utáni áhítozás, és hiába kérjük Istentől a segítséget, mert ebből a körből kilépve, egy másikba lépünk át, és ott körözve nemsokára észrevesszük, hogy ez ugyancsak az előző kör, csak másnak álcázva. Ezért sikerült a globalizációs folyamatot beindítani, mert a pénzsóvárság ördögi körében kering az emberiség nagy része, elfelejtve magának kívánni olyasmit, mint becsület, tisztesség, meg egyéb ilyen igazi emberi értéket.

Előző oldal istefán
Vélemények a műről (eddig 1 db)