Egyszerűség
Egyszerűen kezdődött, amit nem gondoltam volna és a vége is egyszerű lett. Nem tudom, hol találkoztunk, még azt sem, hogy miért, de a vonzalom nyers brutalitása engem is elkapott. Pár kedves szó szinte semmiről, néhány villanó tekintet, egy érintés, egy telefonszám, ami 202-76-03 és amit megjegyeztem. Beszélgetések, majd levelezés és persze a fényképek. Önigazolásra általában készek vagyunk és magam is azzal ütöttem el a felmerülő aggodalmaimat, hogy ez csak ártatlan, kivételes játék, amit akkor szakítok meg, amikor akarok. A beszélgetések bizalmasabbakká váltak és néhány személyes titokkal gazdagabbak lettünk, míg nem ott találtam magam egy kiismerhetetlen kuszaságában. Találkoztunk, csak úgy titokban és a felmerülő kérdések súlyosabbak voltak így, mint egy kis telefonos csevegéskor. Család, férj, feleség, gyerekek, önvád és vágy, veszélyes koktél mindkét oldalon. Biztos recept, biztos végeredmény. Tudtam, bár tagadtam magamban, hogy megteszem, amit tiltanak a józan gondolataim.
Azzal vigasztaltam magam, hogy a köztünk bontakozó sajátos éhség elkerülhetetlen és végzetszerű volt, ami igen kellemesen felment, csak annyi vele a probléma, hogy nem igaz. Ott, az első randevú pillanatában döntöttünk és nem is teketóriázva azonnal kivettünk egy szobát valami motelben. Viharos együttlét volt és ez már felülírta a megfontolást, az erkölcsöt, a hűséget. Az izzó szexualitás létezett csak és azzal mentegettük később magunkat, ez csak szex és semmi érzelem. Ezután folyamatosan találkozgattunk, mindig megemlítve, hogy ez nem érzelem, mintha ezzel távol lehetett volna tartani azt. Napokat lopva közösen kirándultunk, és mikor hosszabb időt töltöttem vele békés, meghitt együttlétet éreztem, egy kapcsolatot, ami túlmutatott már a testiségen. Otthon kezdtem elhidegülni, itt nem tudtam megkapaszkodni, valahol a házasság és egy titkos kapcsolat között ragadva néztem magam, amint őrlődve próbálok valami értelmet találni a saját hibáimban. Megmondta nekem már a kezdetekkor, nem fog változtatni, családot nem rombol szét és én se tegyem, mert nem engedi. Ezért nincsenek is érzelmek, mert azok messzire vihetnek.
Az elemi szexualitás mégis feszített és az érzelmeket kerülendő ajándékokat adtam, drága kis holmikat, mintha a pénz lenne a fokmérője a vonzódásomnak. Ezzel sikerült magamban egy megvett buja kalandként elkönyvelni a történteket és visszaszorítani minden egyebet. Eleinte ez működött is, de kezdtem elhanyagolni és már nem keresni, mert úgy éreztem, egy fizetett együttlét részleteit törlesztem és szolgáltatásként próbáltam megélni.
Nehezen ment és inni kezdtem masszívan, keményen. Részegen felhívtam néha elmondani, mit is gondolok, de egyre dühösebb lett és végül a telefont sem vette fel. Levélben kérte, találkozzunk és örömmel mentem a kaland kedvéért és önzésből. A szokott helyen ismét csak egymásnak estünk, gyorsan eltelt az az egy nap. Nem beszélt és nem engedett beszélni, a teste beszélt helyette. Este, a búcsúzáskor átvette a számára szánt ajándékot, mint ellenszolgáltatást és szemrebbenés nélkül elmondta, ez az eset volt az utolsó, többé nem találkozunk.
Nem kellett kérdeznem, sem neki válaszolni, éreztem a hibáim súlyát és tudtam, ez a következmény. Nem kérleltem, nem tiltakoztam, csak bólintottam. Épp olyan egyszerűen lett vége, mint ahogy kezdődött.
A leveleit kitöröltem és semmi más nem maradt meg, csak a 202-76-03 szám, amit nem tudok elfelejteni. Ma ránéztem a fiókomra és a neve mellett kis zöld jelzés világított, jelezve, hogy lát engem. A telefont kivettem a zsebemből, de abban a pillanatban az egész neve eltűnt, törölte. Az a hét számjegy villant fel bennem és az egyszerűség, amivel a dolgok kezdődnek és végződnek!
