Titkolsz és vádolsz
Ha lenne utódom,
Ő is makacs volna.
Ontaná az önzetlent,
Tovább is gondolna.
Én bezártam kapukat,
Ne hidd, hogy utállak.
De ő utálna tégedet,
Amiért nem viseli nevemet.
Százszor visszakapnád tőle,
Azt, amit magában örökölne,
Nem hajtaná se pénz, se juss,
Megígérné, hogy te előle fuss!
Visszaadná, amit ő érez,
Legbelül nem hamis, de vérez,
Ezért ne hazudj soha neki,
Mert ostorral kerget halálodig!
De mivel agysejtemet vádolod,
Érzelmileg úgy kizsarolod,
Megsajnáljalak, százszor-ezerszer,
Őrült vagy, miért nem vedelsz le?
Ha utódomat titkolnád,
Előbb elszökne, mint a hazug szád!
Ha utódomat titkolnád,
Előbb jönne a hónapnyi hazugság!
