Láncok,tévhitek
Láncokkal megfogni
Engem nem lehet.
Ellenséget kell hozni,
A szívem megremeg.
Nem szeretem a háborút,
De megvívom, ha kell.
Voltam úgy, ki megborult,
Nekem is kell a hely.
Látnokként élem életem,
Rengeteg álembert látok.
Élj pozitívan, tévhitek,
Akkor is, ha egyre várok.
A negatív szemle csak azért jó,
Mert rájössz, hogy semmi se olcsó.
Nevetséges barátok,
Nem hisznek nekem.
Bármerre megyek, állok.
Inkább maradok egyedül,
De nem vágok hamis mosolyt,
Nem keresek semmit veszettül.
Mások is átélik majd ezt,
Legrosszabb perceikben.
Nem kívánom ugyanezt,
De itt az idő, hogy a saját perceim,
Vagy napjaim, éveim szépíthetem.