Bűnhödő angyal
Nem értettél soha engem,
Azt hitted, manipulállak.
Mozdulni nem bírtam, de tettem,
Néha széttárt karral várlak.
Sebződött az a fény,
Ami bennünk volt.
Sebződött az a lény,
Szívükbe zárt egy holt.
Bűnhődtünk hónapokon át,
Pedig mégis izzott a vágy.
Szárnyunk csupán levélben élt,
S benned forrt tovább a sötétség.
Ugyanaz várt ránk: a Pokol,
Előtört a vihar, mozgott a bokor.
Emlékek törtek elő,
Nem mindig a kudarc nyerő.
Sebződött az a fény,
Ami bennünk volt.
Sebződött az a lény,
Szívükbe zárt egy holt.
Angyalként mesteri tudattal
Láttalak meg minden daccal.
Ez a tiszta hit, mi rajtad állt,
Kitörölt vért, kínt, ami várt.
