Húsz év múlva

Szépirodalom / Megtörve (793 katt) Dália
  2018.04.21.

A keskeny ablakon kékesen sütött be a hold, megvilágította a fiatal nő arcát.

– Játsszál valamit a hegedűn, Péter, amihez csak kedved van – kérte férjét, miközben tovább nézett ki az ablakon. - Mindig ez a félhomály, nyirkos hűvösség, egyetlen vigaszom a hegedűszó.

A férfi álla alá tette a hegedűt és halkan játszani kezdett. Az ismerős dallamok betöltötték a termet. A nő csak állt és hallgatta.

– Hálás vagyok anyámnak, hogy betette nekünk ezt a hegedűt!
– Én is – mondta a férfi -, és köszönöm neked, hogy ilyen sokáig kibírtad ezt a szűkös helyet zúgolódás nélkül. Remélem, most már nemsokára sikerül végre megjavítani a kazánt és hazaköltözhetünk. Már nagyon hiányzik az otthonunk, bár itt is megvolt mindenünk, de ez mégsem volt az igazi.
– Nekem is nagyon hiányoznak a virágaim, a könyveim! Régóta nem láttam már anyámat sem, vajon mi lehet vele.
– Én sem láttam már egy idő óta, de az apámékat sem, az unokaöcsém jár újabban errefelé.
– Anya, a nagymama miért ezt a gyerekes kis vonatot rakta be nekem, hiszen tudta, hogy én már legózok. Kegyetlenül unom, ezzel nem tudok játszani – panaszkodott a kisfiú és kezében lóbálta a piros-kék kis mozdonyt.
– Tudom, kisfiam, mondtad már többször, légy türelemmel...
– Nekem is csak egy babát csomagolt, holott hattal szoktam játszani – kapcsolódott bele a panaszáradatba a kislány. - Folyton csak ezzel az eggyel kell játszanom!
– Az a sok játék sehol sem fért volna el, inkább hallgassátok apa hegedűjét!

A férfi kezében még sokáig sírt a hegedűje, a gyerekek az anyjuk mellé kuporodva hallgatták.

– Milyen jó gyerekek vagytok! – ölelte át őket.



Másnap délelőtt a nehéz vasajtó nyikorogva karcolta a betont, ahogy a három munkásruhába öltözött férfi belépett. A kinti napfény után hunyorogva néztek szét a teremben.

– Ilyen fiatal fiú voltam, mint most ti, amikor a mesteremmel a kőműves munkákat végeztük itt. Bizony ennek már legalább húsz éve. Úgy látom, azóta semmi sem történt itt – nézett körül az idősebb, testes férfi. – A vakolat pereg, körben tiszta salétrom. A tetővel kellene kezdeni, mert vannak beázási nyomok. Majd szólok Zolinak, nézesse meg egy tetőfedővel. Na, jól van, végezzük el a felmérést, a műhelyben kiszámoljuk az anyagszükségletet, aztán, ha leszállították az anyagot, elkezdhetjük a javítást.

A két fiatal fiú, tanulók, buzgón előszedték a mérőszalagokat, jegyzetfüzetet és elkezdték a felmérést.

– Húsz éve már – sóhajtott újra az idősebbik –, de mintha tegnap lett volna. Nagy tragédia volt, a tévében is mutatták. A férfi ismert személy volt, több műsorban is szerepelt. A szén-monoxid szörnyű dolgokat tud művelni. Az egyik nagypapa talált rájuk reggel. Üvöltött a fájdalomtól, a szomszédok így szereztek tudomást a tragédiáról. Pár éven belül el is mentek mind a négyen. Most valami unokaöcs intézkedik.

Kifelé menet a vasajtót úgy kellett berántani, hogy csukódjon. Az erőltetéstől a ráakasztott, rég elszáradt, hatalmas virágkoszorú lezuhant és darabokra esett széjjel. A helyén elővillant a dombornyomású szöveg: Nyugodjatok békében!

Előző oldal Dália
Vélemények a műről (eddig 1 db)