Bevezető egy könyvhöz

Szépirodalom / Novellák (1063 katt) Peteralmos
  2018.04.18.

Az egy jó nap volt. Nem azt mondom, hogy életem napja, de tetszett. 2017-18 környékén lehetett, estefele. Fura idők, érdekes emberek, labilis kapcsolatok, instabil világgazdaság, borzalmas vezetők, egyre csillapodó közel-keleti állapotok, Elon Musk a világűrbe lövi a Tesláját, téli olimpia Phjongcshangban, #metoo-kampány és hasonlók.

Ültem a kádban és néztem, hogy hullik alá a víz a csapból. Barokkos körmondatok fogalmazódtak meg bennem arra nézve, mily módon fodrozódik a habja a vízsugárnak, amint eléri a vízfelszínt a lábamtól alig néhány centiméterre, és hogy csillan meg rajta a fürdőszobai lámpa mesterséges, sárgás színű fénye, valamint hogy melegíti a nagyjából 30-32 °C-os víz a lábam laterális felszínét, a különös tekintettel a musculus tensoris fascia latae-t és a tractus iliotibialist, tehát a combom külső felszínén található képleteket. Nem felsőbbrendűségem bizonyításaként írok így, rászoktattak erre a gondolkodásra, ez esik normálisnak. Egyébként is pontosan le kell írnom mindent, ami történik, hisz egy modern művészeti remekmű csak így születhet. Műfajt kell teremteni. Az meg nem működhet vacak könyvvel. Meg kell ragadni a társadalom stílusát, amiben élek, át kell adni a mindennapokat átható gondolatokat, tudatfolyamokat, eszmefuttatásokat, érveléseket, monológokat, dialógusokat, párbeszédeket, előadásokat, tanulmányokat, életérzést, stílust, sebességet, trendiséget, menőséget, minőséget, mindent, mindent, mindent.

Ültem a kádban és néztem a lábam. Elég szőrös lábam van. Nem gusztustalanul szőrös, de azért elég férfiasan szőrös. A hajam szőke, a szakállam vöröses, a lábam és egyéb testtájaim szőrzete sötét. Szinte fekete. Lehetne rosszabb. Mondjuk, ha szőrös lenne az egész testem. Van ilyen betegség. Szerencsére nem szenvedek benne. Van elég bajom így is. De nem panaszkodom. Pozitívan kell gondolkodni.

:-)
Ez egy szmájli. Így jelöljük chaten, ha minden rendben van. Én meg eljátszom, hogy minden rendben van. Erős, független, önfenntartó, saját döntéssel bíró ember vagyok. Teljesen szabad. Bármit megtehetek. Mégse fogok egymással nem összefüggő betűket írni. Pedig megtehetném. Nézhetne ki a könyvem így is:
sgdba easvsi kasdcv gsadv áűűőőő klsadh
-sdvzgaseiusevh?
-asdv resz hbrvs

Bizonyos kritikusoknak biztos tetszene. Mások azt mondanák, olyan, mint a dadaizmus és én csak ne nyafogjak, mert nem háborús időkben élek, van munkám, van ennivalóm és nem szenvedek hiányt. A legtöbb olvasóhoz meg el se jutnék. Nem mintha olyan sok lenne amúgy is. Ki olvas egyáltalán szépirodalmat? Vagy valamit, ami elgondolkodtató? Senki. Minek is? Sokkal jobb, ha valami gyors, egyszerű, pörgős, szép benne a nő, izmos a férfi, folyik a vér, jönnek a jump-scare-ek, jók az effektek, bömböl a zene, sok az akció és max másfél óráig tart. Tovább már filmet se néznek az emberek.

Belelovagoltam magam. Nem kéne. Felmegy a pulzusom, ideges leszek és nem tesz jót a bőrömnek. Visszatérve, biztos totális bukás lenne. Aztán meg valaki felkapná halálom után és azt mondaná, mekkora zseni voltam. Lehet, segítene ezeken, ha levágnám a fülem, ha lett volna egy alkoholista apám, aki vert, ha megerőszakoltak volna, ha egyedül kellett volna felnőnöm, ha elmentem volna Vietnámba, vagy akármi. De a generációmban nem történtek ilyenek. Mi otthon ülünk, a telefonunkat nyomkodjuk, nem olvasunk, nem megyünk ki a szabadba, túl sokat gépezünk, szegényesek a szociális kapcsolataink, de legalább így nem alkoholizálunk és drogozunk annyit, mint az eggyel előttünk lévő generáció, bár az elszigetelődés nem tesz jót a lelkivilágunknak, ezért az interneten keresünk kielégülést, olyannyira, hogy sokan közülünk ki se jönnek a szobájukból, akár meglepően hosszú ideig -bár ez főleg a Távol-Keleten probléma - és ha mégis emberi lények közé mennek, akkor félnek megszólalni és attól tartanak, zavarjuk a többieket; ezt hívják social anxiety-nek, vagy valami ilyesminek, és mivel idegesek vagyunk és nem szeretünk szerepelni, a mondataink hosszúak, melyeket bár lehetne és kellene is tagolni, de jobbnak látjuk, ha egy szuszra mondjuk el, mert akkor is kevesebb ideig tart, hisz az is idő, hogy levegőt vegyünk.

Persze ha csak érzéseket adok át, senki sem fogja elolvasni ezt az irományt. Történetre van szükségem és nem elég, ha annyit mondok el, mi történik velem. Én a kádban ülök és gondolkodom, miközben nézem a lábam és a többi szervem és tudom, nemsokára el kell zárni a csapot, mert a víz érték és nem szabad pazarolni. Ennek ellenére fürdök és nem zuhanyzok és ez mélyen belül bánt, de elnyomom. Majd megoldja valaki más, egy fecske nem csinál nyarat és hasonlók. Lássuk inkább a történetet.

Előző oldal Peteralmos
Vélemények a műről (eddig 1 db)