A lovag

Fantasy / Versek (730 katt) edwardhooper
  2018.04.02.

A Nap szikár tüze átölelt,
Lobogómba belekapott a szél,
S kardomon egy csillag fénye ragyogott.

Szívem harcra kész volt,
Testem acélban álmodott
Szörnyű csatát, kiontott vért,
Folyót vörösre festő
Kioltott életek lángját.

Felemeltem pajzsomat,
S rárontottam a gonoszra,
De ekkor kigyúlt az ég,
S a Sötétség kúszott a parlagon.
Kardom lendült, pajzsom roppant
A felém zúdult haragtól.

Fekete Herceg állt előttem,
Roppant, vérszomjas hada mögötte.
Halált köpött a torkából,
S testemet a sárba taposta.

Ki most ha erre jársz,
S látod sírhalmomat,
Kérlek, tegyél egy szál virágot
Testemet takaró hideg földre!

Emlékezz meg rólam,
A csatáról, a páncélomon
Villogó napfényről,
Seregünk dicső múlásáról,
Fehér csontjaink ropogásáról!

S plántáld égi lelkünk
Egy szép regébe!

Előző oldal edwardhooper