Zenerovat – Battlestar Galactica
Ha már a BSG sorozatokról és filmekről beszélünk, nem mehetünk el a zenei világuk mellett sem. Hiszen egy vizuális alkotás nem csak képi látványelemekből, dialógusokból, monológokból, különféle hangeffektekből áll. Az ember talán nem is gondolná, hogy a főcímzene, a háttérben megbúvó dallamok, a drámai pillanatokban felerősödő melódiák milyen komolyan hozzájárulnak a film hangulatának kialakításához. Persze, ha belegondolunk, hogy egy igazi Star Wars rajongó miként reagál pl. a Birodalmi indulóra..., vagy a Hegylakó-fan a Queen – Who wants to live forever című dalára, akkor talán máris érthető, miről beszélek.
A BSG hangulatához nagyban hozzájárul Bear McCreary változatos, a dinamikustól a lágyig, sőt, a keleti folklórtól egészen a nyugati operáig nyúló dallamvilága. Ha kell, erőszakos, durva, fülsértő, ha pedig arra van szükség, megnyugtató muzsika festi alá a képernyőn látottakat. A sikeres csaták, a megoldott nehéz feladatok végén felemelő a heroikus zenéket hallani. Ám a kudarcok, a vesztett küzdelmek végi melódiák már-már szinte letargiába taszítanak. Szinte az emberi érzelmek teljes skáláját képes előhozni, megmozgatni a BSG zenei világa. A sorozattól, filmektől külön hallgatva a zenei témákat, csak a hallottakra figyelve, újabb dimenzióit is megfigyelhetjük a kompozícióknak.
A sorozat alkotói mindennek teljes tudatában kihasználták a zene adta lehetőségeket a sorozat alatt. És itt nem csak a vissza-visszatérő zenei témákra gondolok. Mint ahogyan profi módon operáltak a politika, a vallás, az asztrológia eszközeivel, ugyanúgy bántak a zenével is. Időnként tudatosan fel sem tűnik, mit hallunk a háttérben, mindössze csak a szereplők reakcióiból jövünk rá, hogy ez egy fontos, visszatérő zenei téma, aminek komolyabb jelentősége van. Ha ennél többet írnék, az már spoiler lenne... A felfedezés utáni reakcióm viszont kb. ilyen volt: „Á bazmeg, ilyen nincs! Ez kész! Aztakurva! Ezt nem hiszem el! Ez... ez... ezt a kibaszást! Visszatekerem! Még egyszer! És tényleg! Hát ilyen nincs! Hogyaza jóédes... Újra! Még hangerőt! Iggeeeennn...!”
Az eklektikusságuk miatt nem feltétlenül ajánlom íráshoz a komplett albumokat, ahhoz talán jobb kiválogatni azokat a zenéket, amelyek inspirálólag hatnak. Ez pedig még fontos a BSG-vel kapcsolatban: mind a sorozatok, mind a filmek, mind a zene képes inspirálni, szóval csak óvatosan! 
