A bodza negyedik rügye

Szépirodalom / Novellák (728 katt) Milton Gray
  2018.01.08.

A kilencvenes évek elején egy tejtermelő magángazdaságban dolgoztam. Ötven tehenet fejtünk naponta kétszer és almoztuk, etettük, legeltettük őket a borjaikkal. Mind ezek mellett a takarmány beszerzését, szállítását és betárolását, valamint a gépek napi karbantartását is el kellett végeznünk. Csak munkanapok voltak, mert az állatok vasár- és ünnepnap is enni kértek, a teheneket pedig fejni kellett, hogy másnap is tejet adjanak.

Történt kilencvenhárom januárjának végén, hogy ragyogó napsütésben, tizennyolc fokos téli tavaszban a szomszéd juhász nyájához közeli legelőnkre hajtottam a teheneket. Amint megpillantottam az öreget, oda is kiáltottam!

- Laci bátyám! Itt van a tavasz!
- Dehogy van itt! - jött közelebb, aztán egyik kezével botjára támaszkodva a másikkal kezet nyújtott.
- De bizony! – erősködtem. - Hiszen a kankalin is bimbózik, láthatja.
- Látom hát! De nem nyílik! A bodza ágát nézd! Ez még csak a második rügye! A negyedik után, ha az megmarad, akkor várd a tavaszt, öcsém!
- Ne mondja már! Aztán honnan jönne a hideg, amikor égen, földön sziporkázik a napfény és meleg van.
- Jön az, meglásd! A nagyapám mondogatta régen. Csak néha tévedett.
- Akkor most tévedett - mosolyogtam el. - A fenébe! Mennem kell, mert az eleje már a szomszédban van. Szép napot! Huszár, kerítsd! - kiáltottam a fűben napozó kuvasznak és futva indultam teheneim felé.

A bandavezér, a vörös foltos Rózsa, ugyanis, amint észrevette figyelmem lankadását, átaraszolt a juhász legelőjére. A kutyával hamar visszatereltük, majd rövid legeltetés után behajtottuk őket a telepre. A napi munkák elvégzését követően késő éjszaka végül ágyba dőlhettem. Néhány órás alvás után azonban kelni kellett, mert a tejszállító minden nap korán érkezett és addigra a fejéssel végezni kellett. Magamra kapva az alig kihűlt ruháimat kiléptem az ajtón.

A lélegzetem is elállt a látványtól. Bokáig érő, frissen esett hóban döbbentem néztem a sűrűn hulló hatalmas pelyheket. Sarkvidéket idéző hideg napok következtek, volt, hogy a mínusz tíz Celsius fokot közelítette a hőmérő higanyszála. A hideg csak lassan enyhült és a hó március közepére olvadt csak el, amikor a bodza a negyedik rügyét bontogatta.

Előző oldal Milton Gray
Vélemények a műről (eddig 1 db)