Miért érdemes tenni érte?
Hármas Számú Belgyógyászati Osztályon a fiatal nővértanonc kifésüli a 92 éves Zsuzsanna fehér haját, és lassan, szeretettel szép, hosszú fonatot készít a szenilis néni évek óta fodrász nélkül sínylődő hajából.
- Minek? - teszi fel kolléganője a kérdést.
Januárban egy babakocsis anyuka a Blaha Lujza téri aluljáróban félliteres ásványvizes palackokban meleg teát oszt az ott tengődő hajléktalanoknak.
- Miért teszed értük? - kapja a kérdést egy másik anyától.
Sebészeten az ügyeleti váróban egy sántikáló hölgy elmélyülten beszélget egy koszos ruhás, részeg, láthatóan szétvert fejű emberrel.
- De tényleg, mégis mi mondanivalójuk volt egymásnak? - kérdezi a vizsgáló orvos a nőtől.
Éjjel egy lány tart hazafelé, egy szatír megpróbálja megrémíteni őt azzal, hogy hímtagját mutatja neki. A lány nem ijedős, ezért magával húzza az elkövetőt, leül vele az Andrássy úton egy padra, és megkéri arra, rakja el azt, amit elővett ijesztgetés céljából, tegye keresztbe a lábát, és mesélje el, mi bántja.
- NORMÁLIS VAGY??? - döbbennek meg a barátai.
Gyermek krízis szállóra a szociális munkás kísér egy kamasz fiút. A fiú arcán ott van az elmúlt évek összes nehézsége és az elkövetkezendő évektől való rettegés. A szociális munkás ránéz, és szótlanul elveszi tőle az ikeás kék szatyrot, amiben a fiú összes motyója van. Cipeli tovább helyette. Egészen a szállóig.
- Erős gyerek, elbírta volna, minek cipeled... - mondják neki a szállón, mikor odaérnek.
A mindenségből kiszakadt ember értetlenségének ad hangot ezen kérdések formájában.
Láthatatlan összefonódottságunknak a könyörület a valódi nyelve. Ritkán szól, mert ennek a nyelvnek az ismerete bátorságot, mély megértést, valódi hálát és emberismeretet kíván. A könyörület elsajátítása mindig a szerzés és a halmozás tevékenységének a rovására megy, nem éri meg megtanulni manapság. Pedig valódi jólétünk titka az összetartozás érzésének megtapasztalásában van. Az Egységhez a könyörület kedves, de nehéz nyelvezetének felfedezésén keresztül vezet az út.
