Linktár

Menni kell

Színes terítő borítja a tájat,
lábnyomom alatt nyirkos már az avar,
fejben hűvös szél, gondolatot kavar,
s nézem a ködbe burkolódzó fákat.

Szívem rejtelmes dala így a bánat,
ágak jajgatása lelkemen csavar,
ábrándozó kikeletet elzavar,
keményen földbe döngöli a vágyat.

Lépésem cammogva halad előre,
hiszen lelkem karja vissza-visszahúz,
szeretetem szórom az illetőre.

Józan eszem ébresztőt fújva elhúz,
hisz elmúlás köszönt a levegőre,
menni kell tovább, sóhajt fel az ingblúz.

2017. 09. 24.