Alkotás-ciklus (I-II. vers)
Ihlettel közös terveink szerint több vers is fog születni az "alkotás" témakörében. Annak rejtélyeiről, szépségeiről, nehézségeiről kívánunk szólni. Az első kettő megíródott, fogadjátok szeretettel. 
I.
Szenvedélyesen
alkotok az Ihlettel:
meghívtam magamhoz.
Vacsorát főztem neki, borral
kínáltam, leültettem
családi asztalomhoz.
Meghallgattam tanácsait,
közülük egyet sem
követtem. Felvettem
papírom, tintám, de a
szavakat elfelejtettem.
Meredten figyeltem.
Halkan suttogott, egészen
közel kellett hajolnom.
Most már értem, mit
akar, a sorokat rovom.
Üstökösként száguldunk,
majd elégünk a térben:
elenyészünk az emlékezésben.
II.
Füst, hamu, por és szél:
alkotásom ennyit ér.
Kigyúlunk és eltűnünk,
emlékeket nem őrzünk.
Ránk hullik a bágyadtság,
eltemet a fáradtság.
Az érzések bezúznak, a
gondolatok elfutnak.
Hogy mi marad?
Egy üres tér.
Benne a pont,
ki sosem él.
