2010 Második Űrodüsszeia

Külvilág / Mozijegy (1028 katt) Homoergaster
  2017.06.27.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/9 számában.

Elmélkedés a 2010-ről, 2010-ben

Mottó:

„...és mert az egész galaxisban sem találtak becsesebb kincset az értelemnél, ennek születésénél bábáskodtak mindenütt”

(Artur C. Clarke: 2010 Második Űrodüsszeia)



De régen volt már 1984, amikor Peter Hyams filmet készített A. C. Clarke két évvel korábbi könyvéből. A történet egy grandiózus sikerfilm folytatása, mely 1968-ban újragondolta a sci-fi film műfaját, iskolát teremtett, és hazavágta a szovjet sicc-fit. Ikonná vált, olyannyira, hogy egy évtizeddel később még George Lucas is ebből tanult. Sok évvel ezelőtt, amikor még nem láttam a 2001-et (még a Pentium Computer kor előtt), valaki mesélt róla. Azt regélte, hogy hosszú és érthetetlen, meg hogy az elején valami majmokkal kísérleteznek. Nyilvánvalóan nem értett meg semmit, vagy (és) nem érkezett időben a vetítésre, így az elejéről lemaradt. A film elején ugyanis majomemberekről van szó, nem majmokról...

No, de a 2001 A Space Odyssey c. filmről már írtam, most 2010-ben a folytatásról fogok. Stanley Kubrick fogalommá vált klasszisát természetesen nem akarta utánozni Hyams. Keretként használta, hogy elmesélhesse, mi történt azután. A kor, amiben az író megírta, a rendező megrendezte a 2010-et, a Reagankor csillagháborús hangulata. Ez a fojtott, hisztérikus miliő rányomta a bélyegét erre a filmre. Mégpedig pozitívan abban az értelemben, hogy a film alaphangja és üzenete a békevágy, a nemzetek közötti együttműködés, a közös jövő érdekében... huh, mintha a korabeli propagandát idézném. Ma már természetesen másként tekintünk a „csillagháborús tervre”. Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy ez egy okos taktika volt a Szovjetunió tönkrefegyverkezése és felszámolása céljából. Itt, most 2010-ben pontosan látjuk, hogy ez nagyon be is jött. A kor művészei ezt azonban nem tudhatták, ők féltek, és nem akartak félni. A félelem egy másik markáns filmje a „Másnap” (1984), mely konkrétan bemutatja a nukleáris háborút és hatásait.

Visszatérve a 2010-hez, ez egy klasszikus sci-fi film, mottója a béke mellett a kapcsolat. A fejlődésben messzire jutott idegeneknek már nincs is testük, Kozmikus szinten tevékenykednek, tenyésztik az életet. David Bowman, a 2001 életben maradt pilótája egy közülük, ezúttal hírvivőként. Dr. Heywood Floyd-ot, az űrkutatási hivatal egykori vezetőjét, aki a 2001-ben még átveri az oroszokat – '68-ban ez természetes –, most egy orosz tudós noszogatja, hogy térjen vissza, és segítsen kideríteni, mi is történt a Discovery-vel. (Akik nem látták a 2001-et, azoknak leírom: a Discovery az nem a tv-csatorna, és nem is az űrsikló. Ezeket a '68-as film űrhajójáról nevezték el!) Ebben a filmben Roy Scheider alakítja, értelemszerűen nem ő volt a '68-as Floyd. Végül ő meg két másik amerikai, köztük dr. Csandra, aki HAL 9000-et építette, elindulnak egy szovjet űrhajón, a Leonovon a távoli Jupiter felé.

A film űrjelenetei a kor – 1984 – szintjén elég jók, hiszen eddigre bemutatták a klasszikus Star Wars filmeket, melyek forradalmasították a filmkészítést. (A klasszis trilógia harmadik ep-je, A Jedi visszatér 83-as! Ez a néhány év ott az évtized közepén dúsan termett, bár mi itt a cucializmuslincában ebből nem sokat láttunk, hacsak nem videón.)

Nem áll szándékomban elmesélni a teljes filmet, de két számomra igen kedves jelenetről azért hagy potyogtassak el nehány(j!) karaktert. A digitális kor előtti filmek egyik csúcspillanata, amikor egy orosz és egy amerikai tudós átszáll az Ió felett pörgő Discoveryre. A háttérben a brutális Jupiter, alant a vörösen izzó Ió, a kettő között a zömök orosz hajó, a Leonov, meg a feldobott pálcaként forgó Discovery. Már ez se semmi látvány, hanem a két űrhajós átlebegése a hosszú pörgettyűre... hát, az még most is csemege. Az amerikai be van tojva rendesen, inkább orosz nyelvleckéket vesz, csak ne kelljen a lába alá néznie. Ahogy hangyaként araszolnak azon a fémpálcán, a zene és a váltakozó fények összjátéka még a jelenkori nézőt is megragadja. Valószínűleg 1984-ben ez még nagyobbat szólt, főleg moziban. Nálunk legjobb tudomásom szerint nem vetítették. Az elhagyott hajó zsilipjét kézzel nyitják ki, ekkor kirepül az űrbe valami... hiába kockázza az ember, nem derül ki, micsoda. Odabenn az orosz beleszippant a levegőbe, nagyon hideg, de van oxigén... meg bűz. Az orosz is bepánikol, azt hiszi, Bowman rothadó hulláját szagolja. Alig tudják lecsillapítani, hogy ez csak a megromlott, aztán megfagyott élelmiszer.

A másik kedvencem Bowman visszatérése... kísértetként. Elbúcsúzik az egykori feleségétől, megfésüli a haldokló anyját. Ezek a jelenetek a kor divatos szellemhorrorjaiban is elmennének. A legsúlyosabb azonban, amikor Bowman a Discovery fedélzetén dr. Floydot noszogatja, hogy sürgősen hagyják el a Jupiter környékét, mert hamarosan nagy dolgok fognak történni, és az árt az egészségnek. A '68-ban Bowmant alakító színész, Keir Duella itt visszatér. Ismét eljátssza az elbűvölt nézőnek David Bowmant. Jól tartja magát, és a maszkmester is remekelt. Ráadásul, miközben az elképedt Floyddal beszélget, Bowman állandóan változik. Hol fiatalember, hol öreg, a végén pedig Floyd megpillantja a csillaggyermeket! Nem semmi!

Miközben a Jupiter kezd magába roskadni, a megpucoló Leonovnak szüksége van a Discovery üzemanyagára is. Halnak ezúttal nem hazudnak, így nem is buggyan meg, teljesíti a küldetést. A rendszer második napjaként felragyogó Jupiter tűzbuborékja elemészti a Discoveryt, de a Leonov, fedélzetén az emberekkel, megmenekül. Miközben a Földön a háború helyett az enyhülés tör ki, az egykori Jupiter Európa nevű holdján a jég elpárolog, és fejlődésnek indul az addig a mélyben vegetáló élet!

Kicsit hurráoptimista film ez, olyan régimódian, de nekem tetszik, bevallom. A 2010 nem lett ikon, mint nagynevű elődje. Folytatás maradt. De ha nem figyelünk a meghaladott részletekre, a film az „egy nézhető régi sci-fi” kategóriájában előkelő helyen áll. A 2001 csak érintette a politikát, témája a sci-fi Szent Grálja: a kapcsolat. A 2010 egy markáns politikai üzenetbe ágyazva meséli tovább a kapcsolat történetét. A 2001-hez képest, melynek nagyívű látványvilága nem csak a szovjet, hanem a nyugati filmet is sokkolta, ez csupán egy folytatás. Nincs kultusza. Talán ezért van az, hogy bár Clarke 4 kötetes sagát írt a 2001-ből, csak két film készült. Ezidáig...

Előző oldal Homoergaster