A hegedű csodás
Mikor a hegedű felsír, remegnek a fák,
mikor a hegedű felsír, szívem kalapál,
a csodálatos zene szárnyán szárnyalok,
úgy érzem, táncolnak vélem az angyalok.
Nézem, ahogy vonaglanak a falevelek,
a fűszálak életre kelnek, nem henyélnek,
a bokrokon keringőt járnak a pillangók,
cseppnyi ajkukat elhagyja millió kis bók.
Fellegek ölelik a fák gyenge csúcsait,
egy bárányfelhő a dallamban keresi útjait,
az egész erdő gyönyörű zöld ruhát öltött,
a reménysugár lelkembe végleg beköltözött.
Szeretem a hegedű gyönyörű hangját,
fenségesen hozza el az élet bársonyát,
mindent olyan széppé, tisztává varázsol,
szívem és lelkem a boldogságba áttáncol.