Ha átlépsz a küszöbön

Szépirodalom / Novellák (1082 katt) Tad Rayder
  2017.04.16.

Gyakran azt mondják, hogy a gyereknek azt kell csinálni, amit a szülei mondanak. Egy ideig ez működik is. Velem is így volt. S egy idő után kezdtem elhidegülni a családtól és kicsapongó életet élni. Mert akkor ez volt a jó számomra. Ezekkel a szavakkal emlékszik vissza Thomas Mcbride arra, hogy miért is tagadta ki a családja.


Történt egyszer, hogy felhívott a barátom és arra kért, hogy menjek ki vele sörözni egy hideg novemberi éjszakán. Mivel nem voltam álmos, így nem kellett sokat noszogatnia, na jó bevallom semennyit sem, hogy kimenjek vele. Nem messze laktunk egymástól, talán ha volt kétutcányi távolság a két háztömb között azon a környéken, ahol laktunk. A közeli kocsmába mentünk, ami szintén nem volt túl messze. Elkezdtünk sörözni és azon kaptuk magunkat, hogy már virrad és a kocsmai is kiürülőben van. Így hát mi is távoztunk, elég illuminált állapotban. Mondhatnám azt is, hogy faltól falig tartott az út.

Amikor hazaértem, már apám várt ideges tekintettel és a régen bevált szentbeszéddel. Persze én mit sem törődve vele fel akartam menni a szobámba. De ő nem engedett, akkor megfogta a karomat és elkezdett rángatni. S erre én lehet, hogy csak az alkohol hatására, de állon vágtam saját fateromat. Ő erre annyira meglepődött, hogy nem tudott megszólalni, de egyszerre láttam a szomorúságot és a félelmet a szemében. Otthagytam a lépcső előtti előtérben, és felmentem a szobámba. Másnap, mintha mi sem történt volna, lementem reggelizni a családi asztalhoz, és amikor az ételhez nyúltam volna, ő megszólalt: Fogd a motyód és tűnj el a házamból! Ez annyira szíven ütött, bár nem mutattam, hogy legszívesebben sírtam volna, de fogtam magam, és örökre elhúztam a belem abból a házból. Utoljára, amikor az ajtó felé tartottam már, annyit ordított utánam, hogyha átlépsz a küszöbön, azt is megbánod megszülettél. Ezek voltak azok a szavak, amiket utoljára nekem mondott apám.


Pár hónappal később jött el levél annak a háznak a címére. Ez állt benne:

Drága édesapám, köszönöm, hogy felneveltél és annyi áldozatot hoztál értem, mint még senki ezen a földön. Sok hálával tartozom neked, nem is tudom elmondani mennyivel. Azért írom ezt a levelet, mert úgy gondoltam, hogy amit utoljára mondtál nekem, azt betartva nem személyesen mondom el. Talán jobb ez így. Ne haragudj azért, amit tettem veled, őszintén sajnálom. Szerető fiad, Thomas Mcbride.


Mint az apa utólag megtudta, ez volt fia utolsó levele hozzá, mert pár nappal később meghalt egy autóbalesetben. S nagyon sajnálta, és nagy fájdalmat érzett a lelkében azért, amit tett a fiával, pedig ő csak változó korszakát élte. S most a fia a föld alatt nyugszik, ő pedig egy életen át hordozhatja magával azt a terhet, hogy kitagadta a fiát, és ráadásul el sem tudott tőle búcsúzni.

Thomas Mcbride
Élt 15 évet.
1988-2003



Sümeg, 2014. III. 28. Péntek

Előző oldal Tad Rayder