Sötétség ölel
Szépirodalom / Versek (736 katt) | macika |
2017.04.12. |
Nem akarok a tegnapra gondolni,
kiüresedett lelkemmel hadakozni,
nincs tovább, ne legyen folytatás!
Kérlek, hagyj békén te is, álmodozás.
Elhagyatottan, fáradtan ébredek,
a csend szívemre rátelepedett,
nem történik vélem már soha semmi,
kiálltanék, de nem hallja meg senki…
Távolodnak a fényt hozó álmok,
én csak nézek és döbbenten állok,
a távolból még visszaintenek nekem,
már sötétségben kell élnem életem.
Előző oldal | macika |