Füstbe ment vágyak
Sivatagban baktatok,
Előttem por, mögöttem homok.
Sivatagom börtönében
Egyedül vagyok.
Bármerre is nézek
Milliárd homokszem,
Dombok vannak mindenütt,
Előttem és mögöttem.
A távolban húzódik
Egy vízszintes ér,
Valahol a messzeségben,
Az ég és a föld összeér.
Besüpped a lábam,
És nehezen haladok,
Csak azért küszködök,
Mert élni akarok.
De mi az ott előttem?
Zöldellnek a fák!
Közel egy oázis,
Csodás a világ!
Beborul az ég,
Hullámzik a lég,
Az oázis eltűnik,
Mindenütt a szürkeség.
Délibábot kergettem,
Újra csak egy álmot,
Szomorúan figyelem
A szörnyű valóságot.
Monoton utamat
Folytatom tovább,
Magányosan bolyongok
A sivatagon át.
Egyszerű emberként
A vágyaim nagyok,
Valahol a végtelenben
Egy kicsi pont vagyok.
