Tiszta romantika
/Szonett/
Huncutul lépkedő anyatermészet
bukdácsol ágak közt ázott avaron.
Föld mélyében születő álomképet
növekvő friss hajtás követ szabadon.
Araszolva szárnyaló Nap sugarát
becsempészve a lelkek elmerengnek.
Vízcsepp megrázza pókháló lugasát,
a húrjai bizsergetőn reszketnek.
Színes pillangók körben ringatóznak,
felhőhab tátja száját s száll a Holdig,
Vágyak pompás aranyporban hajóznak,
álom s valóság így tart életfogytig.
Mély vonzalom aprócska láncszemei,
szoros kapocsként egymásnak gyöngyei.
2017.03.06.
