Lehagytam az időt
Szépirodalom / Versek (822 katt) | macika |
2017.03.21. |
Az erdei út nékem olyan titokzatos,
a sok fát, virágot nézem, káprázatos,
a színes falevelek a légben táncolnak,
a napsugarával pajkosan kacérkodnak.
A virágszőnyegen hozzád lépkedek,
arcomon a fények lágyan keringőznek,
álomvilágban élek néha, jól tudom,
eddig örökösen kerestem a boldogságom.
Az idő nagy lépteivel maga mögött hagyott,
de most lehagytam, mert ő is álmodozott,
talán most örökre karjaimba zárhatlak,
ha erre gondolok, királynőnek érzem magamat.
Előző oldal | macika |