Vívódás
Itt fekszik előttem mozdulatlan. Meredten nézem, csodálom makulátlan tisztaságát, fehérségét. Azt sem tudom, hogy fogjak hozzá. Agyamban kavarognak a gondolatok. Szemezek vele, s közben elmémben már vadul rárontok. Szó szót követ, tett tettet. Fantáziánkban sokkal egyszerűbb minden, mint a való világban. Elkapom tekintetem, az ablak felé terelem, mintha a fénytől felvilágosulna elmém.
- Miért ilyen nehéz? – kérdezem magamtól, de válasz nem érkezik. - Annyi mindent mondanék, de hol kezdjem? Az elején, nyilván az elején, ezt én is tudom, de… Szedd össze magad! Kezdj bele, aztán majd minden jön magától! Nyeltem egyet, majd kezem lassan elindult felé, s aztán szó szót követett, tett tettet, megjelentek novellám első szavai a hófehér papíron.
2017. március 10.