Szerelem...
„Az élet dala a borvirágban”
megrészegült csend hallgat a félhomályban,
itt fekszik mellettem ily kecsesen,
lágyan ring teste a kopottas üvegben.
Érzéki kapcsolat, mi kettőnk közt szövődik,
vöröses bája az, mi alvó szemeim előtt nyílik,
szerelmes lettem belé ezen késő éjjelen,
fájó gondolat, hogy reggelre elveszíthetem.
A percek magamra hagynak,
s szemközt nyílik a paplak,
a hit méregfogai belém marnak,
a cseppek mámort tagadnak,
színét keresem a tiszta lapnak,
üveg s a mámor magamra hagynak,
zárul egy ablak, vagy talán vak
"s hagyja, hogy légy, aki vagy".
Az idézetek Turza Sándor: Érzés-töredékek c. verséből valók.
