Manók, az erdő rejtekében

Szépirodalom / Novellák (1028 katt) Tad Rayder
  2017.03.03.

Egyszer valamikor réges rég éltek Minimanóországban ennek a mesének a főhősei. Ahogy a mai világot elnézem, mindenki olyan szeretne lenni, mint ők. Barátságosak és szeretetre méltóak. Ezek a manók ugyanúgy élték hétköznapjaikat, mint bárki más, nappal dolgoztak a földjeiken, de az éjszaka tellett nekik máshogy, mint másoknak. Ők nem alvással töltötték az idejüket, hanem az erdő mélyén gyökereket, bogyókat, szedtek maguknak télire. Most joggal vetődhet fel bennetek az a kérdés, hogy akkor mit csinálnak a földjeiken. Hát ugyanúgy dolgoznak. Ezek a manók abban különböznek más élőlényektől, hogy sosem pihennek. Mindig mozgásban vannak Minimanóország lakói. Ezeknek a manóknak nagyon fontos a szeretet fogalma, mert nagyon szoros a kötődés minden egyes apróka közt. Csak így tudnak létezni és fenntartani a jó viszonyt egymás közt, na meg az összetartást.

Az összetartás kellett akkor is, amikor a ronda kinézetű, de ugyanúgy manó Darkfall lepte meg őket az egyik nap, amikor dolgoztak. Egy két manót el is kapott, de a többiek nem hagyták magukat, sem a társaikat és szembeszálltak Darkfallal. Ő már ősidők óta rettegésben tartja Minimanóország lakóit, de csak azért tudja, mert ő varázsló és már több ezer éves. De Darkfall azt is tudta, hogyha addig nem tudja elkapni a manókat, amíg le nem száll az éj, akkor még várnia kell a dicsőségre, mert csak nappal volt ereje, éjszaka pedig ugyanolyan manó volt, mint akiket üldözött.

A manók nagy nehezen kiszabadították a társaikat, amikor Darkfall nem figyelt egy pillanatra. S az apró népség látván, hogy hamarosan besötétedik, csapatostól elkezdtek vonulni az erdő felé. Már majdnem elkapta őket Darkfall, amikor teljes sötétségbe borult a táj, és a manók megmenekültek az erdő rejtekében.


Sümeg, 2013. VIII. 2. szombat

Előző oldal Tad Rayder