A mi kis házunk
Rég jártam a kis háznál, most itt vagyok,
az utca utolsó háza, már nem ragyog,
hiányzik drága anyám dolgos két keze,
mivel a falakat fehérre meszelte,
Milyen szép volt itt az élet anyámmal,
hajnalban egy kismadár keltett dalával,
még most is érzem az orgona illatát,
hányszor néztem itt a hold mosolyát.
Nincs kerítés, a kapu így nem nyikorog,
nincs zsalu, az ablak kopaszon ácsorog,
a gerendák eltörtek, a tető beszakadt,
a kertben csak vadvirág és pipacs maradt.
A kis ház kietlen lett, elhagyatott,
pedig régen olyan sok kacajt halott,
gondoltam, maradok, feltataroztatom,
de anyám nélkül itt csak szomorkodom.
