Bódító nyugalom
Kopasz fák félik a téli hideget
Szakadt ruhájuk már rég puha pamlag,
Alatta apró lélek álmot alszik
Csend honol s madarak szállnak alakban.
Testemben is megszűnt az üdvrivalgás
Nyugodt mederben folyik gondolatom,
A közelgő tél hűti le szívemet
Megadta magát e fázós napokon.
Oly bódítóként hat rám a nyugalom
Ó, igen, kellesz őrült vad nap után,
Csobog majd újra a patak és szívem
Ha a fák felöltik a színes ruhát.
Még kopaszak a fák, együtt vacogunk
Testünk emlékszik az ölelésekre,
Ha majd hó takarja be a fákat
Fényt csókolnak az éjszaka leplére.
