Fehér hajnal
Az éj meghitt leplén pír lett a tinta,
férfi izzó lángját bódultan itta.
Szunnyadó parazsát szította újra,
új szenvedélyben tündökölt az útja.
A nő testén szelíden zenél a szél,
vonzalom énekét dúdolja a kéj.
Vágy felkorbácsolja szíve dallamát,
gyönyörtáncot lejtve érzik balzsamát.
A mámor tengerén olvadnak össze,
örvénylő katarzis őket fürössze.
Szerelem bimbócskáját bontja csendben,
kacsint a nap ébredő harmatcseppben.
Fehér köntösben köszönt be a hajnal,
meztelen nyakszirten egy lágy csók csattan.
Örömteli mosoly tündöklik arcán,
meghitt borzongás fut végig alakján.
2017. január 8.
